A P. Mobilos Schuster Lórit a járvány sem állíthatja meg

Az már a beszélgetés elején kiderült, hogy változatlanul őrzi a legendás humorát, ugyanis a „Hogy vagy?” kérdésre adott válasza a „Jól!” mindezt igazolta.

Volt már ilyen hosszú P. Mobil-os szüneted?

– Volt, sőt nem is ilyen rövid, hiszen amikor a zenekarral szüneteltettük a működést, az majdnem nyolc évig tartott. Addig a hangosító, világosító cégemmel foglalkoztam. Igaz, hogy most a koncertek terén állunk, de amikor a színpadra lépünk, a munka szempontjából az a jéghegy csúcsa. Gyakran azt hiszik, hogy beteszed a gyantát a zsebbe, a dorombot a szájba, és indulhat a buli. Na hát egy-két dolog megelőzi a koncertet…

Unalmas percek? Nem léteznek!

– Először is működik a Mobil Rádió Budapest, aminek az „etetése” nem egy egyszerű feladat. Mellette van a már említett színpadtechnikai cég, ami szintén odafigyelést igényel. Végül, de nyilván nem utolsósorban itt van a P. Mobil mint zenekar. Az, hogy most nem koncertezhetünk, az nem jelent semmit. Az elmúlt időszaknak több olyan kiadványa is volt, ami még aktuális és ez ad egy kis tennivalót.

Ilyen volt a Kaptafa című könyvemnek a második része, a Csiriz. Mellette ősszel megjelent az És című válogatáslemezünk, ami neked is meglepetést jelentett, például a Gondolsz-e majd rám? vagy a Mi fáj, gyere mesélj! című dallal a mi feldolgozásunkban. Ide sorolhatjuk az Ez az élet, Babolcsai néni című LP-t is. A trianoni évfordulóra jelenik meg a Honfoglalás DVD-nk június 4-én. És persze készül az új zenei anyagunk is, hiszen mindig az az érdekes, hogy tudunk-e jó új számokat csinálni?! Legalább öt-hat Facebook-oldalunk működik különböző tematikával. Persze nem egyedül végzem ezt a sok munkát, de én vagyok a főnök, aki mozgatja a gépezetet és felel érte. Ezek mindösszesen legalább napi öt órámat emésztik föl.

Most kicsit rendet rak maga körül

Neked direkt jól jött a vírus a sok nem színpadi munkád miatt!

– Tavaly szilveszterkor már ötvenhét koncertünk volt az idei évre leszervezve. Megcsináltattuk az új turnétrikókat és a szórólapokat, készen álltunk, és mostanra már kitudja hány koncerten, köztük egy münchenin lennénk túl. Úgy kellett ez nekünk, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Hogy valami jót is találjak benne, egy kicsit rendet rakok magam körül.

Most már több mint ötven éve, hogy belekezdtél ebbe a munkába.

– Alkotó zenész maradtam, és az ember addig csinálja a dolgát, amíg lehet. Hozzászoktam ehhez. Mi farkasok vagyunk, de nem az állatkertben, ahol a heti egy koplalás mellett mindig megkapják a kajájukat. Nekünk magunknak kell vadásznunk, és ha sikeresek vagyunk, lesz mit ennünk. Egyébként nem. Minket nem szponzorálnak és nem is támogatnak sem a koncertezésben, sem a rádiókban vagy a televíziókban. Persze nemcsak P. Mobil, hanem Phil Collins, Paul McCartney vagy a Rolling Stones sincs a műsorukon… Szerencsére nekünk van saját közönségünk, akik az oldalainkról tájékozódhatnak rólunk, és jó zenékkel is találkozhatnak. A zárt klubokról nem akarok beszélni, igaz, kikerülhetetlen, mert azért csak volt egy hangulata annak, amikor koncert után hajnalban hazaérkezve beugrott az ember a Cornerbe egy italra… Most más világ jött helyette.