Projekthetet tartottak

2019.03.07. 11:30

A mi városunk, Dunaföldvár – erről alkottak a helyi óvodások

1989-ben – amikor Dunaföldvárt várossá avatták – a mostani óvodások szülei voltak gyerekek. Azóta felnőtt egy generáció, megszülettek az ő gyermekeik is, akik közül sokan most járnak óvodába.

V. Lajkó Anita

A Jókai utcában négy, a szeptemberben átadott Kossuth utcai épületben egy óvodai csoport működik. Ismerjék meg az ő munkájukat, ismerkedésüket a várossal!

A Napocska csoportosok büszkén mutatják az alkotásaikat

Napocska csoport: ők a legkisebbek, a klasszikus értelemben vett kiscsoportosok. 3-4 éves korban elsődleges, hogy a lakóhelyüket meg tudják nevezni, felismerjék utcájukat, otthonukat – mondták el az óvónők. A gyerekek ismeretét a városról tapasztalatszerzéssel próbálták gazdagítani: sétákat tettek a legismertebb helyeken. Ellátogattak a Várba, a Tájházba, a buszpályaudvarra, a Beszédes József-hídhoz. Sétáltak a Duna-parton, megnézték a városközpont épületeit: a postát, a könyvtárat, a templomokat, az általános iskolát, a rendőrség épületét és a megújuló piacot. A projekthét során nemcsak tájékozódni tanultak, hanem a szókincsük is bővült. Megismerkedtek az ország, a város, az otthon, a zászló, a címer, a közlekedés, a jelzőtáblák, épületek stb. fogalmaival. A kézműves tevékenységek során újrahasznosított anyagokból (!) készítettek tárgyakat: pl. joghurtos flakonból autót, muffin papírból és kartondobozból házakat, jelzőtáblákat barkácsoltak a legkisebbek. Tevékenységeik során lerajzolhatták saját házukat, ujjlenyomattal címert „színeztek”, kockából házat építhettek. A hét során elkészült az Öröm-bánat térkép, ahol azt jelölték a kicsik, hol érezték jól, és hol rosszul magukat. Zenei ízelítőt is kaptak a témához: felcsendült a Kiskalász, az Apacuka zenekar témához illő zenéje is.

A hét legfontosabb üzenete pedig az volt, hogy szeressék és védjék lakóhelyüket, kötődjenek otthonukhoz.

A Kiskobak az ismert helyeket fedezte fel
Fotók: V. Lajkó Anita

Kiskobak csoport: a 4-5 évesek korosztálya két héten át foglalkozott a témával. Szintén a város legismertebb helyeit fedezték fel (várudvar, öregtemplom, Beszédes József-szobor, Duna-part, Beszédes József-híd). A faliújságra függesztett térképen mindenki bejelölte, hol lakik a városban, felkerült a jele az adott utcához. A térbeli tájékozódást segítve labirintust építettek a csoportszőnyegen, ahol labdát lehetett vezetni mosófával, és eljutni a képzeletbeli utcákon az óvodába vagy a Várba. A 10 nap során vártornyot maketteztek és festettek, amely köré nap mint nap építették a „mi városunkat”: azaz házakkal, nevezetes épületekkel, utcákkal, terekkel, parkolókkal, híddal és Dunával bővült a kicsinyített Dunaföldvár. Otthonról hozott közlekedési eszközökkel (autók, hajók, motorok) tették még élőbbé a „minivárost”, megismerve a helyi szárazföldi és vízi közlekedés legfőbb jellemzőit. A csoport a tavalyi év során sikeresen pályázott a Boldog óvoda címre: ennek szellemében elkészítettek egy olyan dunaföldvári címert, amelyet 29 darabból (csoportlétszám) lehetett összeállítani. Ezzel és minden olyan tevékenységgel, amelyet a két hét során felajánlottak a gyerekeknek, azt szerették volna elérni az óvónők, hogy a gyerekek érezzék: Dunaföldvár a mi városunk, hogy jó itt lakni, jó itt óvodásnak lenni.

A Katica csoportosoknál a sétáké és a kézművességé volt a főszerep

Katica csoport: szintén a 4-5 évesek korosztálya. Náluk is a sétáké és a kézműveskedésé volt a főszerep. Két fő helyszínre látogattak el: a Duna-partra és a Vár környékére. A folyónál vadkacsákat etettek, a csoportszobában horgászós és halacskás játékokat játszottak. Verseket és dalokat tanultak a Dunáról, valamint origami technika segítségével hajót és halacskákat készítettek. A várudvari séta után makettet készítettek a Várról papírdobozok segítségével. A hét folyamán elkészült Dunaföldvár címere ragasztós, színes papírból, de hajtogattak házakat az „ahol lakom” téma keretén belül. Érdekes kezdeményezés volt a faliújságon a „Dunaföldvár képekben” című összeállítás, ahol régi és mai képeket tekinthettek meg kicsik és nagyok a városról. Sokat beszélgettek arról, ki, hogyan érkezik az óvodába, útja során merre jön, miket lát…

A Tulipán csoport színpompás alkotást készített

Tulipán csoport: ők a „kis nagycsoportosok”, az 5-6 évesek korosztálya. Az óvónők által meghatározott „projektcél” elsősorban az volt, hogy felhívják a gyerekek figyelmét lakóhelyük színességére. Ismerjék óvodájukat, annak környezetét, a városban található intézményeket, szobrokat, játszóterek, s azok nevét és helyét. Sokat beszélgettek arról, hogy ki hol lakik (jelölték is a várostérképen), érdekességként azt is meghatározták, ki lakik a legközelebb és a legtávolabb az óvodájától. Régi képeket függesztettek ki a városról, próbára téve a gyerekeket, hogy ki melyik épületet ismeri fel. Beszélgettek arról is, kinek a szülei dolgoznak a városban, ki miért szereti Dunaföldvárt. A kézműves tevékenységek során kifestették a város címerét (hűen az eredeti címerhez), és elkészült makett formájában a Vár, a várudvar és a várkapu is. Természetesen a városi séták itt sem maradhattak el: jártak a Tulipán csoportosok a Duna folyónál, a Beszédes-hídon, a „Kecskeugratón”, a Csonka-torony kiállítótermében, s megtekintették kuriózumként a várbörtönt is.

A hét zárásaként kiállítás nyílt a gyerekek munkáiból, amit a szülők is megtekinthettek.

A Süni csoportos lányok és fi úk is igazán különleges munkákkal leptek meg bennünket
A Süni csoportosok munkája

Süni csoport: a legnagyobbak, 6-7 évesek. A témát Dunaföldvár múltjának és jelenének összehasonlításával dolgozták fel. A múltat a Vár és a Tájház meglátogatásával idézték fel, ahol a gyerekek sok-sok ismeretet szerezhettek a régmúlt élettel kapcsolatban. Ezen élményekre alapozva fényképeket gyűjtöttek és nézegettek, felelevenítették a korábban hallott és látott ismereteket, és elkészítették a Vár makettje mellett az óvoda kicsinyített mását is. A közösen készített fejlesztő játékokon keresztül (memóriakártya, társasjáték, puzzle) elmélyültek a gyerekek ismeretei a városról. Játékidőben mindenki kiszínezhette a város címerét, elkészíthette saját otthonának makettjét. A témahét folyamán számos új dolgot fedeztek fel a nagycsoportosok a városban: a polgármesteri hivatalt, a templomokat, az iskolákat és a Duna-híd felhajtójánál található szökőkutat.

„A mi városunk” témahét folyamán nemcsak a gyerekek, hanem az óvodai dolgozók és a szülők is gazdagodhattak, mert mindannyian rájöhettünk, hogy mennyi mindent rejt magában – a régi értékek mellett – az állandóan és folyton változó „mi városunk”.

Mert nem lehet elég korán kezdeni

A Jókai utcai és a Kossuth utcai telephelyeken a várossá avatás 30. évfordulója alkalmából meghirdették „A mi városunk” projekthetet, ahol minden csoport arra készült óvónői segítséggel, hogy még jobban megismerje lakóhelyét, Dunaföldvárt. Mert nem lehet elég korán kezdeni a kötődés kialakítását, erősíteni az identitást, hogy jó valahová tartozni, jó egy (lakó)közösség tagjának lenni. Ahogy a Honeybeast énekesnője, Tarján Zsófia énekli: „hazarepülök és lemegyek a térre”. Mert gyerekkorunk emlékei örökre belénk ivódnak, belénk égnek…

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!