A másokért önzetlenül segítők a hagyományos bálon mulattak

A hasonló események rendszeres vendége Dunaföldváron Horváth Zsolt, a város polgármestere. Lehet, hogy a rendezők tőle várják a csodát – a különleges segítséget?

– Remélem nem, mert az biztos, hogy csodatévő nem vagyok. Egyszerűen szeretek szórakozni, és általában a meghívó szervezetekkel közösen dolgozunk a céljaik eléréséért. Városunk támogatja a vöröskereszt helyi szervezetét. Egy székházat is adtunk a részükre, ahol a különböző gyűjtéseket le tudják bonyolítani. Ezek mellett ők szervezték meg a karácsony és újév közötti szociális étkezést, és a melegedőket. Folyamatosan számíthatunk rájuk. Szükségünk van a társadalmi szervezetekre, így rájuk is, mert a közösségünk motorjai. A polgármesteri hivatal és az önkormányzat anyagi forrás, energia és szakember hiányában nem tud minden felmerülő, a széles rétegeket érintő problémát megoldani. Sok más dolguk mellett a gyűjtéseikkel biztosítanak fedezetet hozzá. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a tevékenységük az egész országra nézve is pótolhatatlan.

Megbízik bennük, jól teszik a dolgukat

Doór Gyula a Doór & Doór Trans Kft. ügyvezetője a vöröskereszt helyi szervezetének egyik támogatója.

– Ezen az eseményen magánszemélyként jelentem meg. Azok az emberek, akik ebben a szervezetben Dunaföldváron tevékenykednek, az egész életüket ennek a hivatásnak a szolgálatára áldozzák. Én pedig a lehetőségeimhez képest anyagi támogatást nyújtok a céljaik eléréséhez. Tudni kell, hogy nagyon kevés pénz áll a rendelkezésükre, ezért minden forint jó helyre kerül, amit nekik juttatunk. A szervezet vezetője kérés nélkül is időről időre tájékoztat a munkájukról. Így az év elején pedig megbeszéljük, hogy az idén milyen célokat tűztek ki maguk elé, és abban hogyan tudok a hasznukra lenni. Tökéletesen meg vagyok velük elégedve. A megjelenésemmel is megpróbálok segíteni: példát mutatok vele mások számára.

A hivatása a segítségnyújtás

Kuti Valéria, a Magyar Vöröskereszt dunaföldvári szervezetének titkára. Nála mindig van félfogadás, és nincs megoldhatatlan feladat. A neve garancia a bizalomra.

– Ez a bál egy hagyományos rendezvényünk, ami jó közösségépítő program. Meghívjuk a szponzorainkat, és a többszörös vér­adóinkat is. Fontos, hogy ilyen módon is közelebb kerülhessenek egymáshoz azok, akik az év során csak a komoly feladatok kapcsán találkoznak. A támogatóink többségükben nem pénzt adnak nekünk, hanem természetben juttatnak adományokat, és így rajtunk keresztül a rászorulóknak. A munkám során végigjárom a szociális hálóba bekerült családokat, és felmérem, mire van leginkább szükségük. Ilyenek lehetnek például a bútorok, háztartási gépek. Nagyon sok, a tulajdonosa számára már szükségtelen bútort és hagyatékot kapunk. A rászorulók örömmel fogadják ezeket. Előfordul, hogy halmozottan hátrányos helyzetű gyerek van a családban, olyankor ruhaneműt viszek a számára.

Mások gondjának enyhítése a legnemesebb feladat, amit ember megtehet

– Ez egy bizalmi munka, aminek során az érintettek föltárják előttem a gondjaikat. Elég nagy gyakorlatot szereztem a munkámban, hiszen 1984 óta vezetem a szervezetünket. Tősgyökeres dunaföldváriként már az egymást követő nemzedékek adják át egymásnak a nevemet. A szolgálat nálunk egy családi vonás, hiszen már a nagyapám is alaposan kivette a részét a közösségi munkákból. Negyven évig óvodai dajkaként dolgoztam, és sok családdal ismerkedtem meg ez idő alatt. Nyugdíjasként is folytatom ezt a tevékenységet.

Egyedül nem megy

– Nagyon sok külső segítséget kapunk – folytatja Valéria –, hiszen én is csak akkor tudok segíteni másoknak. A gyermekvédelmisekkel, a családsegítőkkel és az általános iskola tanáraival is napi kapcsolatban vagyunk. Előfordul, hogy este nyolckor derül ki, hogy leesett a cipő a lábáról, vagy egy ruha kell a gyereknek. Nincs mit tenni, akkor indulunk el az iskolaigazgatóval neki válogatni… És ez sajnos nem egyedi eset.

A derűs emberek máshol laknak

– Nagyon sokszor előfordul, hogy a látogatásaim során olyat látok, amitől ők odabent, én pedig ahogy becsukom magam után a kaput, az autómban sírok… A legközelebbi találkozásunkkor már újból örülünk egymásnak. Úgy vagyok vele, hogy ha legalább egy picit tudok segíteni, vagy a jó irányba lendítem a rászorulókat, akkor már megérte. Ez ad erőt ahhoz, hogy elapadjanak a könnyeim – vallja meg Kuti Valéria.

Jó szívvel segített

Szávolovics Gabi a város híres nótaénekesnője jól időzítve kapcsolódott be a mulatságba.

– Igazából nem volt ám ez ilyen egyszerű dolog! Nagyon sokat készülök az ilyen fellépésekre, és folyamatosan változtatok a tervezett programomon. A helyszínen már a közönség reakciója miatt választom az alkalmasabb megoldásokat. Az, hogy a nézőkből hamar táncosok lettek, nagyon jó dolog, igazából arra vártam. Jól érezték magukat, nekik szólt a nóta. Láttam a szemükön, hogy megszólította őket ez a varázslat, és nagyon örültem neki. Ma elsősorban nótaénekes voltam, de a repertoáromban örökzöldek és popzenék is találhatók. Azokat is örömmel és sikerrel énekelem. Az is előfordul, hogy rock­zenekarral lépek föl.

– A mai napi egy jótékonysági fellépés volt, amit szívesen vállaltam. Azoknak énekeltem, akik gyakran segítenek a rászorulóknak. Én egy ilyen produkcióval tudok hozzájárulni a tevőlegesen segítők missziójához. A jövőben is szívesen segítek, ahol csak tehetem.

Pisti, akinek neve fogalommá vált

A városban már fogalommá vált a neve, ahogy a szorgalma, munkabírása és a jó kedélye is. Tőle magától kérdeztem meg, ki ez a Vajai Pista?

– A Dunaföldvár TV-nek vagyok az operatőre, a város rendezvényszervezője és technikai kivitelezője. Mindkét kategóriában mindegyiknek a mindenese. Sátor és színpadépítés, azok befedése az én feladatom. Nekem mindegy, hogy száz, vagy négyszáz főre kell egy helyszínt berendeznem, minden a fejemben van. A repülős napon például hétezer főre kellett felkészülni, de akkor sem akadtunk meg a munkában. Amikor már áll a bál, én is megállíthatatlanul táncra perdülök. Köszönöm a kérdésedet, de nem vesztettem el a lakáskulcsomat, nem azért vagyok éjjel-nappal az úton. Nekem ez az életem. Szeretek az emberek között lenni. A munkám a hobbim.