2020.11.11. 07:00
Mi köze Mártonnak a libákhoz?
November 11-e Márton-nap. Ehhez a dátumhoz számos népszokás kötődik, de honnan is ered és ki volt Szent Márton? Ezekről kérdeztük az Intercisa Múzeum igazgatóját, Farkas Lajost.
Forrás: Pixabay
Bár vízkereszttől (január 6.) szokás számítani a báli szezon kezdetét, az elmúlt években divatba jöttek a Márton-napi mulatságok, programok. Ezen rendezvények témája javarészt a libákhoz és a tollas jószágok különböző módon történő elfogyasztása köré csoportosul. Vajmi kevés szó esik azonban Szent Mártonról, az ő személyéről, történetéről, na meg arról, mi köze volt a libákhoz.
Igaz vagy legenda?
Farkas Lajos, az Intercisa Múzeum igazgatója – és történész is egyben – kérdésünkre elmondta, Szent Márton a Savariában, mai nevén Szombathelyen, egy katonacsalád sarjaként született, majd a család átköltözött Itáliába. Márton még gyermekként felvette a kereszténységet, amit pogány apja nem nézett jó szemmel: azt akarta, fia folytassa a családi hagyományt, álljon katonának. A mindössze 15 éves fiú ennek eleget is tett. A legenda szerint azonban egyik galliai (a mai Franciaország) küldetése alkalmával találkozott egy koldussal, akin megesett a szíve, kettéhasította köpenyét, és egyik felével segítette meg embertársát (egyébként ez a leggyakoribb ábrázolási módja). Néhány évvel később Márton – megtörve a családi hagyományokat – otthagyta a katonai pályát, és papnak állt. Krisztus katonájaként hivatkozott magára, részt vett különböző hittérítő küldetésekben. Visszatért Itáliába is, majd megkeresztelte anyját, apja azonban megmaradt pogánynak.
Márton és a libák
Cselekedeteinek és misszióinak hamar híre ment. Megválasztották egy francia település, Tours püspökévé is, ami ellen – szerény személyisége miatt – hevesen tiltakozott. Olyannyira, hogy az őt megválasztani kívánt tömeg elől egy ólban bújt el, azonban a libák gágogása elárulta őt. Innen ered Márton és a libák kapcsolata. Halála után szentté nyilvánították, ráadásul Szent Márton lett Franciaország védőszentje is egyben.
Kultusza, népszokások
November 11. Márton-nap. Ekkortájt már a római időkben is nagy lakomákat tartottak, lévén, ezt a dátumot tartották a téli évnegyed kezdő napjának. Ilyenkor újbort és az új termésből készült lakomát fogyasztották az emberek, ezzel ünnepelvén meg a mezőgazdasági munkák befejezését.
Farkas Lajos kiemelte, Márton-nap a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnapja, ez volt az az alkalom amikor az emberek divatos szóhasználattal élve „bulizhattak”, és lakomázhattak a „háztájiból” mielőtt megkezdődött az adventi időszak.
„Ilyenkor volt szokás lerendezni a tartozásokat is. Eddig lehetett behajtani az adósságot, aki Márton-napig nem tette ezt meg, el kellett engednie azt.”
Magyarországon különösen a rendszerváltás után lett nagy divatja a Márton-napi ünnepségeknek – állítja a történész. A bálok és a különböző felvonulások a hagyományőrzésen túl egyben nagy közösségi eseménynek számítottak, amelyek városunkban és a városkörnyéki településeken is nagy népszerűségnek örvendenek.