Nagy bravúrnak számít, hogy a Dunaújvárosi Kohász a negyedik helyen végzett

– A mondást transzponálva azt akarom tehát mondani, hogy a bajnoki év vége a legfontosabb időszak. A csapat elérte a célját. Persze mindig van még plusz elérendő dolog, de a csapat negyedik helyével most elértük a maximumot, így nagyon elégedett vagyok.

Tehát így tessék az esti elszámolást, a tabellán a negyedik helyen elhelyezkedő csapatunk teljesítményét értelmezni. A Kohász mester­edzője – ahogy fogalmazott: tájékozódva a bajnokság elején az erőviszonyokról – a negyedik-hetedik (nyolcadik) hely valamelyikére várta a saját csapatát.

– De nagyszerű hajrát vágtunk le, és ezzel megszereztük a negyedik helyet. Úgy próbáltuk az elején összeállítani a keretet és az újonnan igazolt játékosok csoportját, hogy legyenek fiatal tehetségek közöttük, akikre majd több éven keresztül számíthatunk. Ilyen volt Monori Orsolya, Bouti Fruzsina, Dombi Luca. Női vonalon ez volt az első évem, és tudtam, hogy a realitások talaján kell maradnom az igazolásoknál. Rendkívül kemény alapozást hajtottunk végre pusztán azért, hogy a játékosoknak maradjon erejük a bajnokság végére is, legyen tartalékuk. Tény, hogy a bajnoki sorozat vége felé úgy terveztük, hogy valamivel kisebb intenzitással készülünk majd a hajrára.

Igaz, hogy könnyebb volt a Kohász sorsolása a bajnokság elején, és sikerült is behúzni az első három találkozót…

– Jól indultunk. Nyertünk a Budaörs, a Békéscsaba, a Vasas ellen, de az MTK otthonában elért döntetlent sem nevezném kudarcnak. A bajnokság közepén is amit kellett, elértük. A Siófoktól, az Érdtől és a két nagy csapattól, az FTC-től és a Győri ETO-tól kaptunk ki. De utána legyőztük a Debrecent és a Kisvárdát januárban. Határozott fejlődést tapasztaltam a csapat játékosainál. Persze hosszú gyakorlás eredménye volt az, hogy a védekezésben is, a támadásban is előre tudtunk lépni. Az volt továbbra is az elvem, hogy a munka nem hazudik, és a játékosok egyéni teljesítményében is látszania kell a fejlődésnek. Ha csak Molnár Beatrix, Kazai Anita vagy Dombi Luca, Grosch Vivien játékát említem, ez tényleg megvalósult. Persze Bouti Fruzsina és Monori elvesztése érzékenyen érintett bennünket. Viszont igazoltunk egy remek kapust, Katarina Tomasevicset, s felépült a válogatott környékén is számba jöhető Oguntoye Viktória kapus is.

Máris a bajnokság második szakaszába értünk. Ebben az időszakban is látható volt: jó mentalitású, egységes csapat lett a Kohász.

– Becsülettel harcoltunk a kupasorozatban, ám a Koppenhága ellen alulmaradtunk. Az igencsak fájó pont a Magyar Kupában a Békéscsaba elleni kudarcunk volt. De a bajnokságban szép sorozatot hajtottunk végre. Kecskemét, Fehérvár, Budaörs, Békéscsaba, Vasas, MTK, Siófok, Debrecen, Kisvárda, ismét a Kecskemét, és a végén itthon a Fehérvár ellen nyertünk. Az érdi egygólos vereség, a váci döntetlen is belefért. Ne feledjük, a Győrt majdnem megleptük, csak 28-26-ra tudtak nyerni ellenünk. A Kisvárda elleni idegenbeli győzelem nagy lökést adott a csapatnak, és így kezdődött számunkra a hajrá. Most is azt tudom nyilatkozni, hogy az érdem hetven százalékban a védekezésé és a gyors ellentámadásoké, harminc százalékban pedig kimondottan a támadásoké.

Tudja már élvezni a szép eredményt, a negyedik helyet?

– Közvetlenül az utolsó mérkőzést követően nagyon fáradt­nak éreztem magam, de most már megnyugvást és nagyszerű elégedettséget érzek. A játékosok, a csapatért fáradozók is megérdemlik a köszönetet, a dicséretet, a pihenést. Július 11-én találkozik a csapat, kezdődik a munka a szabadság után. És akkor ismét számolhatjuk majd estefelé a tyúkokat.