Maczó Gerda

2019.11.28. 07:00

Nem divat a boldogság?

Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium és Kollégium

Advent és a karácsony közeledtével minden ember figyelmesebbé válik. Segítőkészebbek, kedvesebbek leszünk egymással: Előre engedjük a síró kisgyerekkel sorban álló anyukát, többet mosolygunk idegen emberekre, ahogyan jótékony tetteink száma is megnő. Mintha ez az időszak, egyfajta varázslatként hatna mindenkire. Márai Sándor szavaival élve: „Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” De miért csak karácsonykor figyelünk oda a csodákra? Miért nem lehet minden nap egy kicsit ünnep is egyben?

Ezekre e kérdésekre a választ adni nem nehéz. Ám azt kivitelezni és megvalósítani, már bonyolultabb feladat. Legalábbis sokan így gondolják… Én viszont (szerencsémre) azon kevesek táborát erősítem, akik szerint a megvalósítás is legalább olyan egyszerű, mint elhatározni azt, hogy boldogok legyünk. Hozzá kell tennem, 16 éves vagyok, most kezdem csak igazán megismerni a világot, annak legjobb és legrosszabb oldalait egyaránt, és bár néha nekem sem olyan egyszerű, próbálok mindig, minden téren pozitív maradni. Leginkább azért, mert a boldogság hozzátartozik a személyiségemhez, de számtalan, ezen túlmutató okot tudnék említeni. Ezek közül egyet szeretnék kiemelni, az pedig nem más, mint a boldog kortársaim száma. Ugyanis jóval többen vannak, mint amennyien valóban azt mondanák magukról.

De miért van ez?

Először is ami talán a legáltalánosabb indok lehet: Kamaszodunk. Vannak akik kisebb, vannak akik nagyobb mértékben, és szinte teljesen másmilyen módon. Van aki magába fordul, más inkább lázadni kezd. De egy valami biztos: Nagyon végletesen élünk meg mindent. A legkisebb változás is óriásinak tűnhet, miközben kezdjük megismerni önmagunkat és a világot is. Úgy is mondhatjuk, hogy a kamaszkor az érzelmek korszaka. És bár ez nem mindig csak pozitív dolgokat jelent, itt is a kezünkben van a döntés, hogy hagyunk- e teret a bennünk duló hormonok csatájának, vagy megpróbáljuk nem csak túlélni, de megélni is a kamaszkort, és a legjobbat hozzuk ki belőle.

Ebben a korban jelennek meg az első csalódások, esetleges kudarcok, amik most még egy világ összeomlásával egyenértékűek, később már jelentéktelennek fognak számítani. Ezek nagyon könnyen befolyásolják pillanatnyi hangulatunkat, ám ez közel sem azt jelenti, hogy nem vagyunk boldogok.

És most az internet szerepére térnék ki egy kicsit. Én, mint lelkes Instagram- felhasználó, ha a csekély mennyiségű szabadidőmben eluralkodik rajtam az unalom, szívesen böngészek az alkalmazáson belül, és nagyon sokszor bukkanok érdekes bejegyzésekre. Rengeteg olyan oldalt látok, amiken kortársaim (azon belül is inkább lányok) írják ki magukból saját gondolataikat fedőnéven, ám ezek minimum 80%-a tele van szomorúsággal, csalódottsággal és dühvel. Én személy szerint nagyon nem tartom jónak az ilyen oldalakat, mivel ma már akár egy 8 éves gyermeknek is lehet instagram- fókja, ezáltal számos ilyen bejegyzéssel találkozhat akarata ellenére. Mindezzel összességében nem lenne baj, csakhogy az internet mindenkit befolyásol, a kisgyereket pláne. Ebből következik, hogy nagyon sokan úgy gondolják közülük, hogy ha ők is felveszik mások viselkedését és gondolkodásmódját(ami, mint azt már említettem, nem éppen a helyes út senkinek sem, de az ilyen idős gyerekeknek még annyira se) jobban elfogadják majd őket, vagy ettől tesznek szert nagyobb figyelemre, népszerűségre, de mint azt legtöbben tudjuk, ez nem így van.

A közösségimédia- plattform egy másik kategóriájába tartoznak a különböző motivációs oldalak. Ezeket sokkal hasznosabbnak tartom, mint az előbbieket. Hasznosabbak, mivel némelyik idézetnek, vagy éppen motiváció beszédnek nagyon mély és megfontolandó üzenete lehet. Ezen kívül rengeteg inspirációt meríthet innen az ember. Azonban, ezek a kis üzenetek és idézetek önmagukban kevesek ahhoz, hogy az ember boldog legyen. Értenie kell az idézetet, majd azt elfogadni és aszerint cselekedni és gondolkodni, ha kell változtatni.

Én úgy gondolom, hogy az alábbiak nagyon fontosak a boldogságunk megőrzésében: értékelni a minket körülvevő embereket, mint a család és barátok. Megtalálni a szépet a legnagyobb káoszban is, és mindig a jóra fókuszálni (ha néha lehetetlennek is tűnik). Ki kell hogy béküljünk önmagunkkal,ezt egy nagyon fontos alappillérnek tartom. És ami talán a legfontosabb: Mosolyogjunk amikor csak tudunk.

Egy személyes példával szeretném zárni soraimat:

Tavaly tavasszal a ballagási láz hevében égve, kerestünk nekem cipőt a jeles alkalomra, az egyik bevásárlóközpontban. Sikerült is kiválasztani a megfelelő darabot, ami már hatalmas örömmel töltött el. A pénztárnál fizetés közben, az eladó megkérdezte tőlem, hogy én mindig ilyen mosolygós vagyok-e? Én észre sem vettem magamon, de szinte gondolkodás nélkül válaszoltam neki igennel, mivel ez az igazság. Ezt követően az eladó visszamosolygott rám és így válaszolt: „De jó lenne, több ilyen vevőt látni”

Többek között ezért is ösztönöznék mindenkit a mosolygásra. Mert sokszor erőt ad egy nehéz napon, máskor meg jobb kedvre derít. Néha a legdivatosabb ékszert is helyettesíteni tudja. Lényegtelen, hogy miért mosolygunk. A lényeg, hogy az a mosoly mindig őszinte legyen és szívből jöjjön, mert azzal már is tettünk valamit azért, hogy a világunk még jobb hely legyen.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!