A sokoldalú művész sikeres életpályája

Csikós Árpád fotóművész, oktató, kereskedő, üzletember, repülőgép-pilóta, jogász, de a végzettségei között ott van még a gipszkartonszerelő is. Mindent meg akar érteni, és amibe belefog, azt csak magas szinten hajlandó űzni. Mindezek mellett most életének egyik legsikeresebb szakaszát éli. Ahogy fogalmaz: „Az ember életében vannak hullámvölgyek, sikerszériák, én most épp egy ilyen sikerszériát élek.”

Hogyan emlékszik vissza a középiskolás korára?

– Gyorsan elmentek azok az évek. Kereskedelmibe jártam, minél előbb végezni és dolgozni akartam. Huszonkét lányra jutott négy fiú az osztályban. Persze, hogy imádtam.

A kereskedelmi után nem is tanult tovább?

– De, csak nem azonnal. Már felnőttként végeztem el a jogi egyetemet, akkor már családom is volt. A politika mellett kölyökként érdekelt a jog is, tizennégy évesen betéve tudtam A munka törvénykönyvét, amíg a haverok fejből nyomták minden Play­mate nevét, én ugyanígy voltam a felmondási idővel.

Ha visszagondol az eddigi életére, mennyire voltak meghatározóak a középiskolás évek?

– Tanulmányi szempontból semennyire. Emberi kapcsolatok tekintetében is inkább a felnőttkorom hozott sok gyümölcsöt. Tanítottam a főiskolán, ma már egyetemen, ebből rengeteget profitáltam emberi kapcsolatok tekintetében. De ez mind nem az iskolákon múlt, én nagyon későn érő kölyök voltam. Nézd meg, felnőttként végeztem jogot, felnőttként lettem repülőgép-pilóta, felnőttként ismertem meg a legközelebbi barátaimat. Rengeteg érdekes emberrel hozott össze a fotózás, hálás vagyok érte a sorsomnak.

Hogy jött a fotózás?

-Ó, az egy nagyon korai életszakaszból származó téma. Általánosban volt egy rakás szakkör, engem a politika és a fotózás érdekelt, így beiratkoztam a Panoráma- és a Fotószakkörre. Az előbbin a közéleti aktualitásokat beszéltük meg egy tanárral, az utóbbin fotóztunk és filmet hívtunk a laborban. Oda csak azért jelentkeztem, mert sötétben lehetett lenni a lányokkal. Bármit elkövettem, csak tanulnom ne kelljen otthon, azt utáltam.

Fel tud idézni valami igazán vicces fotózást?

– Igen, Detti… Akkor még alapvetően mindenkivel magázódtam, ma már kevésbé. Dettit fotóztam, és amikor eljutottunk arra a pontra, hogy „Detti, vágjon, kérem, erotikus fejet…” na, ott kitört belőlünk a röhögés, gyorsan kiderült, hogy fotózni csak tegezve lehet leginkább.

Meghatározó projekt a közelmúltból

Csikós Árpád legfontosabb munkái a közelmúltban láttak napvilágot. Mellrákos nőket ­fotózott mellrekonstrukció ­utáni állapotban, több kampányban is.

Az egyikben csak félmeztelenül, ez a kampány arra hívja fel a figyelmet, hogy minden tizedik nő érintett Magyarországon. A másik a terhességi mellrákot dolgozza fel, mellrákos anyák szerepelnek a képeken a gyermekeikkel, akiket a betegség közben hoztak a világra. Óriási dolog ez! Aztán részese volt nemrég egy plakátkampánynak is tizenkét ismert emberrel. Kulka János mellett állt egy hónapig Budapest jó néhány poszterén.