Fekete-fehér élet

A történet alig négy-öt esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor először akasztottak képeket a Sándor Frigyes Zeneiskola lépcsőházának falaira és az emeleti folyosóra. Talán éppen Molnár Gábor volt az első, akinek zenei tárgyú fotográfiái enyhítették az egyhangúságot. Azé a Molnár Gáboré, aki felfedezte a a mostani kiállítás kamasz alkotójában rejlő tehetséget. Merthogy idén első alkalommal kibővítették nyári zenei táboruk tevékenységi körét, hogy növendékeik a társművészetek valamelyikébe is belekóstolhassanak. Ott, Fadd-Domboriban akadt egymásra Molnár Gábor és Silye Gellért, ennek következményeként nemrégiben már a kamaszfiú első kiállításának megnyitóján hallgathattuk Pálfalvi János dicsérő, méltató szavait. No meg a Sándor Frigyes Zeneiskola növendékeinek mini hangversenyét, ahol a komplett vonószenekar, a harmonikazenekar és a klarinétzenekar is előállt egy vagy több produkcióval. Nem rossz kezdet!

Csak bátortalanul merem leróni a szavakat, nem érdemtelenül. Bátortalanul, mert félő, a korai méltatások nem jó irányba mozdítják el a hihetetlenül fiatal fotográfust. Ám más választásom nagyon nincs, a képek magukért beszélnek. Látható, alkotójuk még csak most tanulja a mesterség csínját-bínját, ám a látásmód, a stílusjegyek már most markánsan megjelennek. Állítom ezt annak ellenére, hogy a húsz kép messze nem egységes, érezhető a tapogatózás az eszközök, a stíluselemek között.

Mi is foglalkoztatna egy tizenéves fiatalembert? Ugyanaz, mint kortársait, ő mégis másként látja a történéseket - ezt tanúsítják a többségében fekete-fehér fotográfiák. A vízben játszó, bohóckodó fiatalok egymás válláról vetik magukat a vízbe. Hétköznapi nyári pillanat. Gellért képén azonban az a visszahozhatatlan mozzanat jelenik meg, amikor az ugró alak a röptét kezdő madár szárnyait formázza karjaival. A nyár csillogása és hangulati elemek nélkül - pusztán formák és fények összhatása. Majd mindent meglát. A hófehér falon sötétlő rácsos ablak tövébe kitett cserje melegségét, a sirályt a víz felett, amint a rátelepedő városban élni próbál. Képei beszédesek, apró részletek mesélik a mondandót. A fatörzsön álló alak cipője, vagy a másik, fehér, pöttyös lábbeli, mely törökülésben ülő alakot sejtet. A távolba sétáló idős pár körvonalai vakító fehéren kiégnek. Vagy csak egy kötőelem. Nem is tudjuk, mihez tartozik. Deszkások, bike-osok a levegőben. Rómeó és Júlia lépcsőjének teligraffitizett fala előtt kerékpárja mellett dolgát végző sötét alak. Bilincs, görgők, egy darab kötél. Vagy csak egyszerűen szépek, vagy szépek és mondanak valamit, esetleg nem szépek, de van mondandójuk. Már várjuk a folytatást.

Csak bátortalanul merem leróni a szavakat, nem érdemtelenül. Bátortalanul, mert félő, a korai méltatások nem jó irányba mozdítják el a hihetetlenül fiatal fotográfust. Ám más választásom nagyon nincs, a képek magukért beszélnek. Látható, alkotójuk még csak most tanulja a mesterség csínját-bínját, ám a látásmód, a stílusjegyek már most markánsan megjelennek. Állítom ezt annak ellenére, hogy a húsz kép messze nem egységes, érezhető a tapogatózás az eszközök, a stíluselemek között.

Mi is foglalkoztatna egy tizenéves fiatalembert? Ugyanaz, mint kortársait, ő mégis másként látja a történéseket - ezt tanúsítják a többségében fekete-fehér fotográfiák. A vízben játszó, bohóckodó fiatalok egymás válláról vetik magukat a vízbe. Hétköznapi nyári pillanat. Gellért képén azonban az a visszahozhatatlan mozzanat jelenik meg, amikor az ugró alak a röptét kezdő madár szárnyait formázza karjaival. A nyár csillogása és hangulati elemek nélkül - pusztán formák és fények összhatása. Majd mindent meglát. A hófehér falon sötétlő rácsos ablak tövébe kitett cserje melegségét, a sirályt a víz felett, amint a rátelepedő városban élni próbál. Képei beszédesek, apró részletek mesélik a mondandót. A fatörzsön álló alak cipője, vagy a másik, fehér, pöttyös lábbeli, mely törökülésben ülő alakot sejtet. A távolba sétáló idős pár körvonalai vakító fehéren kiégnek. Vagy csak egy kötőelem. Nem is tudjuk, mihez tartozik. Deszkások, bike-osok a levegőben. Rómeó és Júlia lépcsőjének teligraffitizett fala előtt kerékpárja mellett dolgát végző sötét alak. Bilincs, görgők, egy darab kötél. Vagy csak egyszerűen szépek, vagy szépek és mondanak valamit, esetleg nem szépek, de van mondandójuk. Már várjuk a folytatást.

Csak bátortalanul merem leróni a szavakat, nem érdemtelenül. Bátortalanul, mert félő, a korai méltatások nem jó irányba mozdítják el a hihetetlenül fiatal fotográfust. Ám más választásom nagyon nincs, a képek magukért beszélnek. Látható, alkotójuk még csak most tanulja a mesterség csínját-bínját, ám a látásmód, a stílusjegyek már most markánsan megjelennek. Állítom ezt annak ellenére, hogy a húsz kép messze nem egységes, érezhető a tapogatózás az eszközök, a stíluselemek között.

Mi is foglalkoztatna egy tizenéves fiatalembert? Ugyanaz, mint kortársait, ő mégis másként látja a történéseket - ezt tanúsítják a többségében fekete-fehér fotográfiák. A vízben játszó, bohóckodó fiatalok egymás válláról vetik magukat a vízbe. Hétköznapi nyári pillanat. Gellért képén azonban az a visszahozhatatlan mozzanat jelenik meg, amikor az ugró alak a röptét kezdő madár szárnyait formázza karjaival. A nyár csillogása és hangulati elemek nélkül - pusztán formák és fények összhatása. Majd mindent meglát. A hófehér falon sötétlő rácsos ablak tövébe kitett cserje melegségét, a sirályt a víz felett, amint a rátelepedő városban élni próbál. Képei beszédesek, apró részletek mesélik a mondandót. A fatörzsön álló alak cipője, vagy a másik, fehér, pöttyös lábbeli, mely törökülésben ülő alakot sejtet. A távolba sétáló idős pár körvonalai vakító fehéren kiégnek. Vagy csak egy kötőelem. Nem is tudjuk, mihez tartozik. Deszkások, bike-osok a levegőben. Rómeó és Júlia lépcsőjének teligraffitizett fala előtt kerékpárja mellett dolgát végző sötét alak. Bilincs, görgők, egy darab kötél. Vagy csak egyszerűen szépek, vagy szépek és mondanak valamit, esetleg nem szépek, de van mondandójuk. Már várjuk a folytatást.

Mi is foglalkoztatna egy tizenéves fiatalembert? Ugyanaz, mint kortársait, ő mégis másként látja a történéseket - ezt tanúsítják a többségében fekete-fehér fotográfiák. A vízben játszó, bohóckodó fiatalok egymás válláról vetik magukat a vízbe. Hétköznapi nyári pillanat. Gellért képén azonban az a visszahozhatatlan mozzanat jelenik meg, amikor az ugró alak a röptét kezdő madár szárnyait formázza karjaival. A nyár csillogása és hangulati elemek nélkül - pusztán formák és fények összhatása. Majd mindent meglát. A hófehér falon sötétlő rácsos ablak tövébe kitett cserje melegségét, a sirályt a víz felett, amint a rátelepedő városban élni próbál. Képei beszédesek, apró részletek mesélik a mondandót. A fatörzsön álló alak cipője, vagy a másik, fehér, pöttyös lábbeli, mely törökülésben ülő alakot sejtet. A távolba sétáló idős pár körvonalai vakító fehéren kiégnek. Vagy csak egy kötőelem. Nem is tudjuk, mihez tartozik. Deszkások, bike-osok a levegőben. Rómeó és Júlia lépcsőjének teligraffitizett fala előtt kerékpárja mellett dolgát végző sötét alak. Bilincs, görgők, egy darab kötél. Vagy csak egyszerűen szépek, vagy szépek és mondanak valamit, esetleg nem szépek, de van mondandójuk. Már várjuk a folytatást.

Mi is foglalkoztatna egy tizenéves fiatalembert? Ugyanaz, mint kortársait, ő mégis másként látja a történéseket - ezt tanúsítják a többségében fekete-fehér fotográfiák. A vízben játszó, bohóckodó fiatalok egymás válláról vetik magukat a vízbe. Hétköznapi nyári pillanat. Gellért képén azonban az a visszahozhatatlan mozzanat jelenik meg, amikor az ugró alak a röptét kezdő madár szárnyait formázza karjaival. A nyár csillogása és hangulati elemek nélkül - pusztán formák és fények összhatása. Majd mindent meglát. A hófehér falon sötétlő rácsos ablak tövébe kitett cserje melegségét, a sirályt a víz felett, amint a rátelepedő városban élni próbál. Képei beszédesek, apró részletek mesélik a mondandót. A fatörzsön álló alak cipője, vagy a másik, fehér, pöttyös lábbeli, mely törökülésben ülő alakot sejtet. A távolba sétáló idős pár körvonalai vakító fehéren kiégnek. Vagy csak egy kötőelem. Nem is tudjuk, mihez tartozik. Deszkások, bike-osok a levegőben. Rómeó és Júlia lépcsőjének teligraffitizett fala előtt kerékpárja mellett dolgát végző sötét alak. Bilincs, görgők, egy darab kötél. Vagy csak egyszerűen szépek, vagy szépek és mondanak valamit, esetleg nem szépek, de van mondandójuk. Már várjuk a folytatást.