2018.02.27. 20:43
Az SC Csíkszereda jobb légiósokkal állt fel
Az Erste Liga első tíz fordulója után – hét vereség – kevesen gondolták volna, hogy a Dunaújvárosi Acélbikák csapata feltámad, sőt, a szezon meglepetései lesznek. Az alapszakasz után a harmadik helyen álltak, ezt a helyezést megtartották a középszakasz után is, majd jött a rájátszás…
Becze Tihamér volt a legeredményesebb Acélbika az idei kudarcos rájátszásban Fotó: ZsE
Itt azután véget ért a dunaújvárosi sikertörténet. Ez sajnos már borítékolható volt az ellenfél-választásnál. A DAB a Brassó és Csíkszereda közül választhatott, és az utóbbi mellett döntött – vesztére.
A sajtótájékoztatón, amikor bejelentették, ki melyik csapatot választotta, ott voltam.
Akkor döbbenten vettem tudomásul a dunaújvárosi döntést, és akivel beszéltem, lehetett az szakember vagy szurkoló, mindenki meglepődve nyugtázta az Acélbikák választását. Tudom, utólag könnyű okoskodni, de biztos voltam abban, hogy a DAB miért döntött így és abban is, hogy rosszul, és ezt sok emberrel meg is osztottam. A dunaújvárosiak arra számítottak, hogy a Csíkszereda idősebb orosz légiósai nem bírják majd a fiatal Acélbikák diktálta iramot. (Ezt lapunk keddi számában ifjabb Azari Zsolt, a dunaújvárosiak csapatkapitánya el is ismerte.)
Még az is megfordult a fejemben, hogy az idősödő orosz légiósok nem éppen a sportszerű életmódjukról híresek, és talán ez a dunaújvárosiaknak is ott volt a tudatalattijukban…
De arról nem szabad elfeledkezni, hogy Szcsasztlivij (39 éves), Taratuhin (35) és Belov (35) is tavaly, illetve tavalyelőtt még a világ egyik legerősebb bajnokságában, a KHL-ben szerepeltek, vagyis nem lepusztult hokisokat igazolt a Csíkszereda. Arról már nem is beszélve, a szervezet nem felejt – főleg olyan szervezet nem, amely Szcsasztlivij esetében 129 meccset töltött az NHL-ben, 416-ot a KHL-ben, Taratuhin esetében pedig 386 KHL-mérkőzésről beszélhetünk, valamint a védő Belov is lehúzott 342 találkozót a KHL-ben, az oroszok pedig tudták mi a tét, és „kivégezték” a dunaújvárosiakat: Szcsasztlivij nyolc, Taratuhin hat pontot szerzett a négy mérkőzésen. Belov pedig hátvédként hármat. (Persze ne feledkezzünk el a szintén kitűnően teljesítő cseh Valcharról sem – hét pont.)
Most már ezen kár rágódni, történt, ami történt. Persze fájó a 4–0-s vereség, vagyis, hogy söpréssel búcsúztatta Jason Morgan együttesét az erdélyi alakulat.
De talán azért fájó, mert szezon közben az Acélbikák remek teljesítményükkel elkényeztették a szurkolóikat, akik kezdtek nagyokat álmodni. Az álom véget ért, de összességében nem lehetünk elégedetlenek a csapat teljesítményével.
Csak a magunk vigasztalására: az NHL-ben is előfordult már, hogy az alapszakaszt toronymagasan nyerő klubot az egyik leggyengébb csapat ugyancsak kisöpörte. És azért az Acélbikák messze voltak attól, hogy toronymagasan megnyerjék az alapszakaszt, majd a középszakaszt…
