mindig volt halászlé és túrós csusza

2018.07.08. 11:30

Pentelei halászat és híres mesterei

A Pentelén élőket többször érte kritika a halászat említése kapcsán. Divat volt az új szocialista város alapítása idején szegény halászfaluként említeni. Ez azonban hivatalos okmányokban sehol nem volt olvasható. Az viszont igen, hogy a település 1832-től 1873-ig mezővárosi rangot kapott.

Szabó Tamás

Pentelén a vízimalmok virágzása idején (1750–1930) mindig volt halászlé és túrós csusza a malmokban. A pentelei fiatalok rendszeresen felkeresték a halászléfőzés mestereit, a vízimolnárokat és a hajójukon elfogyasztott halászlé után visszaeveztek a partra. A képen Pintér József kőművesmester és barátai egy gasztro kirándulás alkalmával 1930 körül Fotók: családi archív

A mezővárosi címet Mátyás király uralkodása ideje alatt, majd Daróczi Katalin idején – aki a török kiűzése utáni legnagyobb birtokos volt Pentelén – is viselhette. Pentele tehát semmiféleképpen nem a szegény jelzőt viselő magyar települések közé, hanem a XIX. század virágzó települései közé sorolható.

Pentele nagy múltú halászcsaládjainak leszármazottjai hatalmas horgászélményekről, valamint nagyon gazdag halfogásokról mesélnek, szegény halászfalura nem emlékeznek. Településünkön a Duna közelsége tálcán kínálta a halászatnak mint gazdasági ágazatnak fejlesztését, ami a településen többeknél jó megélhetési lehetőséget biztosított.

Családi visszaemlékezetekből tudom, hogy a halászat nagyon fontos kiegészítő ága volt a dunai vízimolnároknak. Őseim, mint vízimolnárok 1730 körül jöttek Pentelére, tőlük is tudok több érdekességet ezzel kapcsolatban. Amíg dolgozott a vízi malom addig hátul hálókkal vagy botokkal fogták ki a halakat. A vízi malom hátulján lévő bárkában tárolták, állandó hozzáférési lehetőséggel. Így a nap bármelyik időszakában tudtak halászlét vagy egyéb halételt készíteni.

Pentelén a vízimalmok virágzása idején (1750–1930) mindig volt halászlé és túrós csusza a malmokban. A pentelei fiatalok rendszeresen
felkeresték a halászléfőzés mestereit, a vízimolnárokat és a hajójukon elfogyasztott halászlé után visszaeveztek a partra. A képen Pintér
József kőművesmester és barátai egy gasztro kirándulás alkalmával 1930 körül Fotók: családi archív

 

 

A túrós csusza is nagyon sok vízimalomban kedvelt eledel volt. Az 1750-es évek óta mesterien készített halászlé és túrós csusza volt a vízimolnárok fő eledele. A pentelei fiataloknak kedvelt gasztro kirándulása, szórakozása volt a vízimalomban történő halászlé ebéd vagy vacsora elfogyasztása. Bizonyíték erre Pintér József és barátairól készült fotó.

A vízi molnárokon kívül voltak igazi főállású halászok, akik több nemzedéken keresztül éltek a Duna biztosította halászati lehetőségből. A legrégibb ismert pentelei halászokat 1890 körül jegyezték fel. Közéjük tartozott Balogh György, Molnár József, Mazula Ferenc, Varga László és Tonka István.

Bányai László volt a halászmester 1890 körül, őt Kovács Ferenc követte az 1910-es években. A halászházat 1920 körül építették meg a mai horgászbüfével szemben, ma is látható. Halászmester 1930-as évektől Molnár Mihály lett, és a II. világháborúig ő töltötte be ezt a funkciót. Később 1970-ben a révállomás mellé költözött át a halászok központja.

A pentelei halászok közül Tonka Istvánnak volt a legnagyobb halfogása. A II. világháború előtt egy 75 kilós vizát fogott ki a pentelei Duna ágából. A közelben pedig Paksnál volt a legnagyobb vizafogás, 1985-ben itt egy 180 kg-os halat fogtak ki. Ebből a pentelei halászok is kaptak kóstolót. A Temető utcai Csíkmérő Edit evett is az ebből készített halászléből. A köztünk élő Zöld Tiborné is kapott belőle kóstolót, ami elbeszélése szerint nagyon ízletes volt.

Európa legnagyobb édesvízi halával, a vizával az 1930-as években még Pentelén is sűrűn találkoztak a
halászok, többet ki is fogtak

Felhagytak a mesterséggel

A II. világháború után megalakult Halászati Szövetkezet elnöke Varga László lett. A vezetőséget Molnár József, Tonka Ferenc, Mazula Ferenc, Herman György, Beró Mihály alkották. Legfontosabb feladatuk a halászathoz szükséges felszerelések, eszközök beszerzése, így csónak, háló és haltárolásához nélkülözhetetlen bárka. A kifogott halat bárkában tárolták és szombatonként szállították Budapestre a nagyvásárcsarnokba. Többször szállítottak a környező településekre is halat – Baracsra, Nagyvenyimre, Perkátára – volt, amikor élelmiszerre cserélték halfeleslegüket.

Az újváros építése új helyzetet és sok jó munkahelyet teremtett, ezért a halászok közül is többen felhagytak a nehéz megélhetést biztosító halászmesterséggel. Többen a Dunai Vasműben helyezkedtek el. Egyéni halászként azonban életük végéig megtartották nagy szenvedélyüket, szerelmüket, a halászatot.

Híres pentelei halászok voltak:

Varga Ferenc 1927-ben született a híres halász, Varga László és Hingyi Erzsébet gyermekeként. Édesapjával gyermekkorától kezdve járta a Dunát, szerelmese lett a halászatnak, halászléfőzésnek. A II. világháború után dédelgetett álma vált valóra, állást kapott a balatoni vízi rendőrségen. 1949-ben házasságot kötött a pentelei Kanász Erzsébettel, ami azt is jelentette, hogy ismét szülőfaluja lett a lakóhelye. Édesapja mellett vállalt munkát a halászoknál. Két lánya született Veronika és Piroska. Több évig laktak a mai horgászbüfé helyén álló utolsó vízimalomban. A Dunán Adonytól Dunaföldvárig jártak halászni. Név szerint ismert minden zugot a Duna e szakaszán. Tudta, hol költ a vadréce, hol tanyáznak a vidrák, gémek, de azt is tudta, hol van a folyó mellett a legfinomabb szeder. Csodálták, amikor szabad kézzel is megfogta a halat.

Varga Ferenc és társai hálót kötnek a ma is látható halászház előtt

A halászok azt csinálták, amit legjobban szerettek, életük összeforrt a Duna folyóval. Halászat közben, ha pihenőt is tartottak, szokásuk volt, hogy ekkor halászlét főztek. Varga Ferenc halászati iskolát végzett, később halászmester lett. Nagyon értett a háló­szövéshez, amelyhez a szerszámokat is maga készítette. A tanítómestere Fekete István író (a Tüskevár híres szerzője), aki később a halászszövetkezet elnöke lett. A Varga családban két nemzedéken keresztül a Duna adta a család megélhetését. Varga Ferencnek is később váltani kellett, és az acélmű martinászaként ment nyugdíjba. Gyermekei is a Dunától távol, a gyáróriásban dolgoztak nyugdíjazásukig. Lánya Zöld Tiborné Varga Vera gé­pész­mérnök-környezetvédelmi mérnök. Hivatása XXI. századi. A Dunát és a halászatot már csak a szülők, nagyszülők elbeszéléséből ismerik. Halászlét azonban ők is nagyon jót tudnak főzni.

Varga Ferenc a kunszentmártoni halászati iskolában végzett, 1950 után a Pentelei Halászati Szövetkezet elnöke és neje Kanász Erzsébet
látható e képen

A Nyikszi Beró Ferenc (Nyiksz az 1880-as években onnan kapta nevét, hogy egy német ajkú ember munkát keresve bekopogtatott minden házhoz, de nem volt szerencséje. Visszajövet dörmögte hangosan, hogy niksz brót, azaz nincs kenyér. Ettől kezdve a Pentelei Molnár János szülőháza feletti városrészt Nyiksznek nevezték.)

Fiatal korában, 1940 előtt testvéreivel, Istvánnal és Mihállyal alkottak egy halászcsapatot. A megfogott halat Pentelén, a piacon (a katolikus templommal szemben a mai szennyvíztisztító helyén volt még az ´50-es években), Szalkszentmártonban és Dunavecsén adták el.

1950-től új társakkal dolgozott az Oncsán (Oncsának nevezték a mai százlábú híd északi része fölötti településrészt, amit az 1940. évi 23. törvénycikk hozott létre a sokgyermekes családok támogatására. Pentelén 1941-ben adták át), lakó Környei László és Kiss János csatlakozott hozzá.

1960-tól a Ságvári Endre Halászati Szövetkezetbe került. Legnagyobb fogása egy 35 kg-os folyami harcsa, amit 1960-ban fogott ki a pentelei Duna ágában.

Nyugdíjaséveiben egyéni halászként dolgozott tovább, a Duna szeretete élete végéig megmaradt. Gyermekei 2010-ben itt élnek közöttünk a Pentele városrészben.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!