Dr. Máté Ágnes – Erre a hivatásra születni kell

Ilyenkor általában mindenki megijed, kapkodva keresi a megoldást, és mi sem természetesebb, mint hogy a sürgősségi ellátás jut először az eszébe. Sokan látták a Vészhelyzet című tévé sorozatot, ahol minden azonnal, és ámulatba ejtő szakszerűséggel történt. Az utca emberének szeme előtt a képzelet szülte chicagói kórház és a sármos, mindentudó Ross doktortól látott sürgősségi munkavégzés lebeg, noha mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a valóság Chicagóban sem olyan tökéletes, mint a filmen. Mégis, valahogy ugyanazt szeretnénk megkapni, és természetesen: AZONNAL, hiszen azért hívják sürgősséginek, nem? Azt már kevesen tudják, hogy a sürgősségi osztályokon döntően életveszélyes betegek ellátása zajlik. Olyan hirtelen egészségkárosodást szenvedő esetekre szakosodott forma, amikor az élet, végtagok, esetleg valamelyik szerv funkciója kerül veszélybe, vagy elviselhetetlen fájdalommal jár.

A kezelés nem érkezési sorrendben történik!

Az állapot ún. triage rendszerű osztályozása alapján öt csoportba sorolják a beérkezetteket, az azonnali ellátást igénylő kritikus állapotúaktól, a halasztható kezelésre szorulókig. A háttérben sokféle szakma segíti a diagnózis felállítását, illetve a gyógymód kiválasztását, és az eredmények is az állapottól függő sorrendben készülnek el. Kár tehát kiabálni, követelőzni, fenyegetni az ott dolgozókat, mert a munkájuk szigorú szakmai protokollján úgysem tudnak változtatni. Nem mindig az a legbetegebb, aki a leghangosabban jajgat, a haldoklók ritkán kiabálnak.

A sürgősségi ellátás alapvető szakmai kritériumait dr. Máté Ágnes főorvos asszonytól tudtuk meg, aki a dunaújvárosi kórház sürgősségi osztályát létrehozta, és immár tíz éve vezeti. A doktornő Rác­kevéről származik, ahol édesanyja körzeti nővérként dolgozott, édesapja pedig a Csepel Autógyárban volt gépésztechnikus, majd tűzoltóként ment nyugdíjba. Az ő családjában valaki mindig készenlétben, ügyeletben volt, így már gyerekkorától kezdve tisztában volt a segítő szakmákkal járó nehézségekkel, megérezte a bennük rejlő szépséget, de végül is nem ez indította az orvosi pályára. A középiskolában került kapcsolatba a csecsemőgondozással, az elsősegélynyújtással, ezek hatására döntött az orvosi hivatás mellett.

Rendkívüli elszántság

Az intenzív aneszteziológiát elsőéves medikaként, az ápolási gyakorlat során kedvelte meg, és azóta is ezen a téren fejleszti, képezi magát. Az egyik legnehezebb, ugyanakkor a legkevésbé elismert szakmát választotta, ami ráadásul még a kereset terén sem áll az élen. Az egyetemi évek alatt nővérként dolgozott, tudományos diákköri munkát végzett, és utolsó évesen elkezdett mentőzni, de tanulmányokat folytatott Németországban is. Aki az intenzív ellátással akar foglalkozni, annak bizony minden területhez értenie kell! A diplomát 1994-ben kapta meg a SOTE-n, azóta pedig még négy szakmát szerzett az általános orvosi képesítése mellé. Először egy budapesti, majd később a fehérvári kórházban talált az elképzelésének megfelelő munkát, de közben a mentőzést sem hagyta abba. Azt mondja, csodálatra méltó az a bajtársi összetartozás, az a rendkívüli elszántság, ami a mentősök közösségét jellemzi: mindenki azonnal mozdul, amikor segítségre van szükség. Ha baj van, nem számít, hogy az ember szabadnapos! Sok-sok nehéz, embert próbáló helyzetet látva, megélve sem gondolt arra, hogy kényelmesebb, könnyebb, jobb anyagiakkal kecsegtető területre evezzen, és a külföldi mesés fizetések sem vonzzák. A mentőorvosi munka révén került Dunaújvárosba, először mint megyei helyettes. Megszerették és ő is megkedvelte az ittenieket, végül állást vállalt a kórházban.

Több kitüntetésben részesült

Amikor az osztály megszervezésére felkérték, gyakorlatilag a kórházban élt, szinte minden percét ott töltötte. Egy új egység megtervezése, kialakítása, beillesztése a meglévő rendszerbe sok vitával, egyeztetéssel jár, ám az elkötelezettséggel párosult diplomáciával, okos szakmai érveléssel sikerült egy működőképes szervezetet létrehozni. Volt orvosigazgató, több éve a kórház tudományos bizottságának elnöke, nem véletlenül, hiszen maga is folyton tanul. A munka mellett gyereket nevel, sportol, készül a tudományos fokozat megszerzésére és tanít a pécsi egyetemen. Több kitüntetésben részesült. Rendkívül agilis, mindig az újabb feladatok megoldása foglalkoztatja: a szervezésben rejlő további lehetőségek megtalálása, a nehéz helyzetek pszichés feldolgozásának megkönnyítése. Fantasztikus tettrekészséggel, jó humorral megáldott, fáradhatatlan, dinamikus egyéniség. Sugárzik belőle az erő, de valljuk be, ezt a szakmát nem is lehet másként gyakorolni.

„Aki a segítő pálya mellett dönt, annak tudnia kell, hogy ott nincs helye a sajnálatnak.” (Csernus Imre)