Az egyszerű mesterséget művészi fokon művelni

A szülők által szorgalommal, munkával, tehetséggel megteremtett javak, a bolt, a műhely, a tudásban és a kapcsolatokban összerakott tőke egyszer csak megszűnik. A környékünkön is sokan panaszkodnak, hogy nincs, aki tovább vigye a vállalkozást: a gyerek vagy külföldön próbálkozik, vagy más szakmát tanult, és nem folytatja a szülők mesterségét. Szerencsére, azért akad példa ennek az ellenkezőjére is, ha több nem is, az a bizonyos harmadik, amelyik tovább megy a szülők által kitaposott úton.

Korán kezdte

Ilyen Palkovics Kata, a bámulatosan tehetséges, fiatal üzletasszony. Karrierje még négyéves korában, a szülei virágboltjában kezdődött. A cserfes, érdeklődő kislány mindenkivel pillanatok alatt szót tudott érteni, minden betérő néni, bácsi számára volt valami közlendője, és egyszer csak azt vette észre, hogy a fél várost ismeri. A neveket ugyan nem tudta, de arcról mindenkit ismert, és megannyi család ügyes bajos dolgainak vált részesévé.

Egy fővárosi református középiskolában érettségizett, majd az idegenforgalmi főiskolán folytatta tanulmányait, mert mindenképpen valahol az emberekkel akart foglalkozni. Egy ideig a szállodaiparban dolgozott, de vágyott haza, a virágboltba, ahol olyan jól el lehetett beszélgetni. A családi vállalkozás ekkortájt bővült ki a temetkezési ágazattal, és Kata szívesen beletanult ebbe, az emberek többsége számára különös, borzongató feladatba.

Nem sok olyan munka van a világon, amelyik ennyire igényli a másik ember felé fordulást, a megérzéseket, az odafigyelést, mint a temetési feladatok elvégzése. Aki állt már a kellékek, iratok, adatok között elveszve segélykérőn, összetörten, az tudja csak, milyen nagy szükség van ilyenkor a hozzáértő támogatásra.

Kevesen tudják, hogy a háttérben öt-hat szakma ismeretére, rendszerszerű összefogására van szükség ahhoz, hogy minden rendben legyen. A végtisztességhez kapcsolódó tennivalókat, ahogy minden más szolgáltatást is, lehet egyszerű mesterségként és lehet művészi fokon végezni. Kata az utóbbira esküszik, ezért minden képességét mozgósította, hogy ezt a szintet elérje.

A humánum, az emberismeret, a gyász hitben gyökerező felfogása, a rendkívüli kommunikációs készség megadta a szükséges alapot, de ehhez még rengeteget kellett tanulnia. Az elsők között végezte el temetkezési szolgáltatáshoz szükséges szaktanfolyamot, és a gyásszal kapcsolatos pszichológiai szakirodalomba is alaposan beleásta magát, hiszen egy összetört, zaklatott lelkiállapotban lévő embernek csak így lehet méltósággal segítségére lenni. Édesapjuk tragikus elvesztése után testvérével hatalmas elszántsággal, kemény munkával újraépítették a vállalkozást. Az azóta eltelt hét év alatt a mai igényeket kielégítő sok okos ötlettel gazdagították a kegyeleti szolgáltatást, de Kata szerint még több dologra lenne szükség ahhoz, hogy a temetkezés méltósága visszatérjen. A külsőségek, a formák a divattal változnak, ugyanúgy, mint az emberek egyéb más fogyasztási szokásai. Tíz évvel ezelőtt még a temetések egyharmada történt hamvasztással, mára már ez közel van a hetven százalékhoz. Terjednek különc igények, panteisztikus megoldások, a hamvak szétszórása, vagy a rokonok közötti elosztása, otthoni tárolása és hasonlók. Ezek egy része ellen már a Hittani Kongregáció tavaly tiltással élt, de a magát modern felfogásúnak tekintő ember ezt nemigen veszi figyelembe. A dolognak ezzel az oldalával egy vállalkozó nem foglalkozik, az ilyesmi ízlés dolga. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy sokunkban marad évekig feldolgozatlanul, lelkiismeret-furdalásként valami, amit másképp kellett volna tenni.

Modern nő

Kata a kegyelet pszichés megközelítései terén nyújtható támogatást érzi fontosnak, a tevékenység lelki oldalán szeretne finomítani: a végső harmónia elnyerése, a halált megelőző időszak lelki terheinek enyhítése, a hospice meghonosítása, a veszteség elfogadása, a gyász megélése. A szakma továbbfejlesztésével foglalkozik, tanít és 2016-ban őt választották a Magán Temetkezési Szolgáltatók Országos Egyesülete elnökévé. Szakértelmével országosan nagy elismertséget vívott ki. Közben sportol, gyereket nevel, gyakran keresi fel a barátait. Vidám, kiegyensúlyozott egyéniség. Különös szakmáját azzal a meggyőződéssel végzi, hogy „az egyetlen tisztesség, amire ezen a földön senki emberfia nem lehet méltatlan, az hogy elsirassák, amikor már meghalt, ahogy Rejtő Jenő írta.”