A mese olyan, mint az ábécéskönyv

2018.03.04. 15:30

Domonyik Józsefné: Tanító életmesék, nem csak gyerekeknek

Bajban vagyunk mostanában a mesékkel. Korábban a szülő mérlegelés nélkül adta át gyermekeinek az otthon hallott mesét. Nem aggasztotta, hogy vajon a kicsi megijed-e a nagymamát és a vadászt felfaló farkastól.

Menyhárt Ferenc és Zsíros Mária

Domonyik Józsefné harminc évet töltött el csecsemő- és kisgyermeknevelőként Fotó: Zsedrovits Enikő

A steril nyugalom párosul az ártalmatlan semmitmondással

Ő is ezen nevelkedett, nyugodtan mesélte. Aztán egyszer csak jött egy modernnek tűnő irányzat, amelyik az ijesztő, néha kegyetlen motívumokat ártalmasnak kiáltotta ki. Követőinek egy része az egész mesét tiltja, másik kihagyja a keményebb részeket. Helyettük olyanokat alkotnak, amikben a steril nyugalom párosul az ártalmatlan semmitmondással, ami talán nem is mese, csak valami ahhoz hasonló. Bruno Bettelheim amerikai gyermekpszichológus viszont a mesék részletes elemzése nyomán kimutatta, hogy mindennek épp az ellenkezője igaz: ahhoz, hogy a gyerek kiegyensúlyozott szellemű felnőtté váljon, nagyon is szükség van azokra a felnőttésszel ijesztőnek és kegyetlennek tűnő mesemotívumokra, amelyek a hagyományos mese sajátjai.

Domonyik Józsefné harminc évet töltött el csecsemő- és kisgyermeknevelőként Fotó: Zsedrovits Enikő

A jó mesének jó üzenete van 

Generációk során ezek feldolgozása, megértése segítette az ember lelki fejlődését. Azt mondta, hogy a mese olyan, mint az ábécéskönyv, amiből a gyerek megtanul olvasni a saját lelkében. Szerencsére, nem kell Amerikába menni, nálunk is van olyan szakember, aki pontosan tudja, hogy a jó mesének jó üzenete van, és azon keresztül fejleszt.

A bölcsődében, ahol dolgozott, a gyerekek Anyanéninek, Icitának, Icikének szólították. A teljes neve Domonyik Józsefné, Ica. Harminc évet töltött el csecsemő- és kisgyermeknevelőként a város bölcsődéiben, bár a pályája messzebbről indult. Egyszerű, dolgos, értékeket adó családban született, amiért ma is hálás a sorsának. Ritkán hallani ilyen vallomást felnőtt embertől!

Tanulás munka mellett

Első osztályos volt, amikor édesapját Dunaújvárosba helyezte a vasút, így kerültek ide. Itt érettségizett, és műszaki pályán kezdett dolgozni. Férjhez ment, megszülettek a gyerekei. A velük otthon töltött évek után, amikor már a kisebbiknél is eljött a bölcsődei beszoktatás, akkor fogta el a vágy, hogy gyerekekkel foglalkozzon. Újabb tanulás következett, immár munka mellett, az alapképzéstől a diploma megszerzéséig. Egyetlen kisgyermek ellátása is sok törődést, odafigyelést igényel, hát még, amikor tíz-tizenkét bölcsődés van az emberre bízva! Hány kilót kell megemelnie naponta, amíg mindegyiket bepelenkázza, átöltözteti, hogy kivigye őket levegőzni, majd levetkőzteti a csoportszobai tevékenységhez, az ebédeléshez, az altatáshoz. Mennyi cipő, sapka, kabát, póló kerül naponta többször átcserélésre! De kisgyermeknevelő munkája nem csak fizikailag nehéz, szellemileg is megterhelő a megosztott figyelem, az óriási felelősség. Komplex ismereteket igényel. Ranschburg Jenő filozófiáját magává téve, Ica azt vallotta, a gyerekkel való együttlét során nem az eltöltött idő mennyisége, hanem annak minősége a meghatározó.

Jobb megeleveníteni, mint passzívan hallgatni

A bölcsődében történik az alapvető higiénés szokások kialakítása, a társas viselkedés elemi szabályainak megtanítása is. Ica legfontosabbnak az érzelmi biztonság megteremtését tekintette: az otthonról való elválás megkönnyítését, az idegen környezet okozta szorongás feloldását. Ezeket támogatja a fokozatos anyás beszoktatás, a napirend állandósága, az egyéni bánásmód.

A mesélés csak egy, a fejlődést elősegítő eszközök közül, ám a passzív mesehallgatásnál sokkal jobb hatású a megelevenítés. A beleélés, a szereppel való azonosulás hatása ebben az életszakaszban, felbecsülhetetlen. Boribon történeteinek, vagy a kicsik képzeletét megragadó más mesék feldolgozásához saját készítésű bábokat használt, hiszen a báb az élménynyújtás nagyszerű eszköze. A meseírás felé saját, boldog gyermekkorából magával hozott pozitív életszemlélete, a belül örökre megőrzött gyermeki lélek fordította.

A megélt élet tanító tanulságai 

Nem gyermekeknek szóló írásokat készít, hanem életmeséket, amik arra tanítanak, hogy szeressük és ismerjük meg jobban önmagunkat. A mese ugyanis nemcsak gyerekeknek szól. A megélt élet tanulságai tanítanak, önbizalmat adnak a felnőtteknek éppúgy, mint a gyerekeknek a legkisebb fiú sikere a népmesében. Meséi igen népszerűek, több közülük díjat is nyert. Szerencsés embernek vallja magát, a családja, a férje, a gyermekei és a választott hivatása miatt egyaránt.

Kortalan, finoman elegáns, derűs hölgy, aki lenyűgöző könnyedséggel kezeli a legnehezebb dolgokat is. Bár már nyugdíjas, rendkívül aktív, tele van tervekkel. „Aki mindig képes meglátni a szépséget, sosem öregszik meg.” (Franz Kafka)

A gyurgyalag család-életmese, itt elolvasható.

Mottó:

Albert Schweitzer: A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amivel másokat befolyásolhatunk – hanem az egyetlen.

Sorozatunkban olyan embereket, sorsokat mutatunk be, amelyek példaként szolgálhatnak kortársainknak.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!