Csepregi Márton: Önzetlen, tenni akaró közösségi ember

Ő dolgozta ki a cserkészek céljait, a neveléshez szükséges módszereket, ő tervezte meg az öltözéket, ő írta az eskü szövegét és a mozgalom szellemiségét megalapozó tíz törvényt, ami mostanáig érvényben van. Magyarország már az 1920-as években bekapcsolódott a jó szándékú mozgalomba, és a hazai szervezet teljesítményének elismeréseként, 1933-ban Gödöllőn rendezhették meg a negyedik nemzetközi cserkésztalálkozót, a nagy dzsemborit.

A rendszerváltoztatás után újjáalakult hazai cserkészet nevelő hatása ma is hasznos a gyerekek nevelése terén. A jelenlegi rendszerben ez az egyik olyan ritka színtér, ami a jellem formálásra, a kitartásra, becsületre, segítőkészségre fókuszáló szellemiséget, a hasznos szabad­időtöltéssel egybekötött közösségi életet tartja szem előtt. A negyvenes éveiben járó Csepregi Márton pontosan tudja ezt, hiszen saját maga tapasztalta, hogyan formálta őt önzetlen, tenni akaró közösségi emberré a cserkészet. Marci egy ötgyerekes családban nőtt fel Budakeszin, ott járt általános iskolába, ott végezte a gimnáziumot. Ötödik osztályos korában került be a helyi cserkészcsapatba, ahol a különböző hasznos gyakorlati ismeretek mellett a felnőttélethez nélkülözhetetlen dolgokat is megtanult. Ez a környezet lehetőséget adott neki, hogy sokféle szerepben kipróbálhassa magát. Vezetői tapasztalatot szerzett, szervezési jártasságra tett szert, elsajátította a térképolvasás, a sátorverés, a szabadtéri ételkészítés, a tűzrakás fortélyait, a távolság és magasság becslésének egyszerű módszereit.

Máig példaképének tekinti egykori tanárait, illetve cserkészvezetőit, hírességeket és hétköznapi hősöket egyaránt

Vezetőinek irányításával értelmes hasznos beszélgetésekben vehetett részt a korosztályát érdeklő problémákról. Lehetett hibázni, lehetett nem érteni valamihez, a cserkészek segítő szellemisége, a csapatban megélt konfliktusok, élmények fejlesztő hatást gyakoroltak az érzelmi intelligenciájára, segítették a társas élet normáinak begyakorlását. Ezt az életélményt dolgozta fel barátaival a Láger-sláger dalban, ami nagyon népszerű lett. Bejárta a Székelyföldet, még a híres néprajzkutatótól, Kallós Zoltántól is módja volt tanulni. Feleségével, Eszterrel is egy ilyen táborban találtak egymásra. Megismerte és megszerette a néptáncot, megtanult brácsázni, jártas lett a népszokásokban, a vallási hagyományokban. Máig példaképének tekinti egykori tanárait és cserkészvezetőit, hírességeket és hétköznapi hősöket egyaránt, mint Nagy Gáspárt a költőt, Balczó Andrást a tanúságtevő öttusázót, Orosz Istvánt a kreatív művészt és másokat. Az egyetem elvégzése után pályakezdőként Gyermelyre került, ahol a helyi művelődési házban szabadidő-szervezőként jó hasznát vette azoknak a tudásoknak, amiket a cserkész­életben elsajátított. Délutáni gyerekprogramokat, táborokat, ünnepségeket rendezett, pályázatokat írt, ápolta a testvértelepülési kapcsolatokat. A falu karácsonyára betlehemes játékot, húsvétkor zenés passiót, keresztutat szervezett. Az ehhez szükséges ismereteket mind a budakeszi közösségből hozta magával.

MOTTÓ

„A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amivel másokat befolyásolhatunk – hanem az egyetlen.” (Albert Schweitzer) Sorozatunkban olyan embereket, sorsokat mutatunk be, amelyek példaként szolgálhatnak kortársainknak.

Pár éve Kulcsra költöztek. Itt nevelik három gyermeküket, innen jár naponta dolgozni a fővárosba. Korán indul, későn ér haza, de a gyerekeire mindig marad ideje. A munka, az utazás és a család mellett Marci Kulcson is bekapcsolódott a közösségi életbe. Először egy óvodai rendezvényen csodálatos hangú kislányának éneklését kísérte gitárral, amire sokan felfigyeltek, hiszen ritkaság, hogy egy szülő aktív résztvevője az óvodás ünnepségnek. Később betlehemezésre fogott össze és tanított be egy csapat gyereket, akikkel végigjárták a falut, és a faluházban is nagy sikerrel mutatták be. Már több éve szervezi és vezeti a húsvéti éjszakai zarándoklatot Rácalmás és Kulcs között. Beválasztották az egyházközség képviselő-testületébe, ami bizonyítja, hogy befogadták és elismerik.

Szerény, udvarias, barátságos, sokoldalú ember. Azt mondja, ha majd az új házuk elkészül és a gyerekek is nagyobbak lesznek, a népi tánc megismertetésével szeretne foglalkozni. A helyi családoknak jó közösségformáló, kikapcsolódási lehetőség lenne egy közös tánctanulás, hiszen a néptáncban nagy összetartó erő van, felnőttnek, gyereknek egyaránt kiapadhatatlan örömforrás. A cserkészélettől sem szakadt el, a legnagyobb gyerekük már benne van a mozgalomban! Talán Bi-Pi jóslata egyszer tényleg valósággá válik: „Az egész világ felnövő ifjúsága a cserkészet révén megtapasztalja a testvériséget. Barátság fűzi majd össze őket, amely megoldást talál a nemzetközi feszültségek békés rendezésére”!