Kortárs szerzők

2024.05.22. 14:00

Báli hangulat pezsgőspohárra és táncos cipőkre komponálva - képgalériával

Kortárs zeneművek hangzottak el négy kortárs zeneszerző tollából szombaton este Rozsda Endre festményei nyomán a Kortárs Művészeti Intézetben, a Móricz '70 minifesztivál kereteibe ágyazva.

Balla Tibor

Fotó: Ihász Martin

A Móricz Zsigmond Általános Iskola fennállásának 70. évfordulója alkalmából rendezett minifesztivál jellegét tekintve összművészetivé formálódott, megjelent benne a képzőművészet, a könnyű- és a klasszikuszene, a színészet, a tánc, az irodalom egyaránt. A szombat esti rendezvényen a festészet és a zene összefonódása állt a középpontban. Az este házigazdája - Kurucz Gergely mellett - Balogh Máté Erkel Ferenc-díjas, Junior Prima-díjas és kétszeres Artisjus-díjas, Salvatore Quasimodo Emlékdíjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneelmélet Tanszékének és Nemzetközi Kodály Intézetének adjunktusa, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke volt, aki (kell-e hangsúlyozni?) maga is a Móricz iskolában szívta magába az alapokat, no meg zongoraművész édesanyja, Sztipán Orsolya és komponista - muzsikus édesapja, Balogh Zoltán András hathatós segítségével. Már csak emiatt is egy fontos esemény volt a szombat esti, hiszen bár ezer szállal kötődik a városhoz (még nagymamája is ott ült a nézők között), de nagyon ritkán szerepel a városban.

Fotó: Ihász Martin

Az est első felében Balogh Máté egyfajta ismeretterjesztő funkcióval (és művészettörténészi igényességgel) igyekezett képbe helyezni a hallgatóságot a nemzetközi szinten is elismert Rozsda Endre életével és munkásságával kapcsolatban, magyarázatot adva a címnek is "Rozsda 111", ugyanis ebben az évben lenne a festőművész 111 éves. A vetített képes előadásban bemutatta azokat a konkrét festményeket is, amelyekre (egyfajta hommage-ként is) Dargay Marcell, Horváth Balázs, Tornyai Péter és maga Balogh Máté is írt egy-egy kortárs darabot.
Utóbbi a Város című festményt választotta, és éppen Dunaújváros jutott eszébe erről és a Metropolisz című alkotásról. Éppen ez az asszociáció eredményezte azt is, hogy ezt a koncertet elhozzák Dunaújvárosba. Az első elhangzó mű is ez, az Eine kleine Stadtmusik volt, aminek címe egy szójáték a Mozart mű alapján, Egy kis városi zene.

Fotó: Ihász Martin

Az élőben megszólaló művet ugyanazok a zenészek (a Réman Zsófia helyett beugró Bánki Berta – fuvola, Bartek Zsolt – klarinét, Varga Oszkár – hegedű, Agárdi Eszter – cselló, Nevelő János – ütőhangszerek) adták elő, mint az után a következő hármat. Ahogyan a másik három zeneszerző is elmesélte, melyik képet és miért választotta. Tornyai Péter darabjának a címe például egy Rozsda Endre írásből vett idézet: "Fejemet az időre hajtom, és hallgatom, mit mond",  ‘Je pose ma tête sur le temps…’ , alcíme pedig Kaleidoszkóp. Ő nem egy konkrét képre, hanem több, rá hatást gyakorló képre írt darabot, és arra az alkotói folyamatra figyelt fel, ahogy a festő a vászon forgatásával ad többféle perspektívát az alkotásnak. Ebben egy különleges "hangszer" is szerepet kapott, mégpedig egy 13, különböző hangmagasságokban megszólaló konzervdobozt tartalmazó együttes, amelyet ráadásul kiszámíthatatlan pillanatokban a szerző a ritmushangszeres ütői alatt el is fordított. 

Fotó: Ihász Martin

Dargay Marcell Látható arcok – láthatatlan arc című kéttételes műve két Rozsda festményre reflektál, a Barátok és a Madonna címűekre. Egy érdekes játékként is felfogható ez a darab, ugyanis az első tételben megszólaló hangszerek hangját, egyikhez, másikhoz közelítve felveszik egy hangrögzítőre, majd a második tétel alatt ez a felvétel is szól mindvégig. Horváth Balázs az 1992-es Charleston című kép nyomán indult el, amelyben az fogta meg, hogy egyrészt vannak figurális ábrázolások is benne, de az absztrakt elemek teret adnak a fantáziának, elég sok figura megjelenhet a fejünkben, ami nem biztos, hogy konkrétan ott is van a vásznon. A sűrű és villódzó zenének a Charleston for Rozsda címet adta. Ebben is feltűnnek érdekes "hangszerek", úgymint ásványvizes palack, cipő, vagy pezsgőspohár. Utóbbi kétféleképpen is megszólal, egyrészt a víz csordogálásának a hangja szervesül a zenébe, másrészt pedig az a fajta jellegzetes hangzás, amit a pohár peremén vizes ujjal körözéssel érhetünk el. Ezekkel az eszközökkel is a báli forgatag peszgését szerette volna a szerző érzékeltetni.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult koncert ízelítőt adott abból, hogy mennyire izgalmas is tud lenni a kortárs zene is.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában