2023.07.25. 17:00
Széles stíluskínálat a tábortűz mellett
Bár szabadtérre, a Kaptár garden teraszra hirdették meg a PIROS7ES elnevezésű zenekar koncertjét pénteken estére, a vihar fenyegetése a föld alá kényszerítette a rendezvényt, végül a Kaptár kazamatáiban csapott a húrok közé a dunaújvárosi baráti társaság. Az ígérethez hűen a belépés itt is ingyenes volt, de a rossz idő úgy látszik, komoly visszatartó erő, alig több, mint tucatnyian voltak kíváncsiak a feldolgozásokra.
Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő
Akinek esetleg nem mond semmit a formáció neve, ne magában keresse a hibát, a megfejtés roppant egyszerű, a trióból kibővült társaság a fellépés vállalásakor még nem választott nevet magának. Aztán jött a triviális megoldás, piros a garázsajtó, ahol próbálnak, és a 7-es számot viseli, tehát őket PIROS7ES-nek hívják. Azt már a legelején leszögezte a Orgovány Zoltán (basszusgitár), Tükör Balázs (gitár), Szabó Pepe (gitár), Poszt Péter (cajon) összeállítású társaság, hogy saját szerzeményekkel nem próbálkoznak az esten, annál inkább kedvenc zenekaraik feldolgozásaival. A szűk másfélórás muzsikálás után úgy tűnik, eléggé szerteágazó az érdeklődésük, nagy a szórás a kedvelt stílusok között, bár kétségtelen, hogy végeredményben mindegyiket a saját stílusukban adták elő.
Kezdésnek stílusosan egy Esti Kornél szerzeményt választottak: Most kéne kezdenünk. Ez a zenekar örvend a legnagyobb népszerűeségnek náluk, az est folyamán több daluk is előkerült, és talán ez volt az, ami a legjobban állt a lényegében amatőr muzsikusoknak. Előkerült tőlük az Utánad, a Nem kár, a Téren, az Éjszaka és az Óceán is a koncert különböző pontjain, de más hazai előadók is bekerültek a repertoárba, olyanok, mint a Pokolgép – Ítélet helyett, Deák „Bill” Gyula – Rossz vér, Kispál és a borz – Etetés, EDDA művek – Elhagyom a várost, Tankcsapda – Egyszerű dal, Kispál és a Borz – Szívrablás, de természetesen bekerültek dunaújvárosi kötődésű bandák szerzeményei is, mint a Quimby – Don Quijote ébredése, Junkies – Maszk, Elefánt – Sokáig vártalak. Meg aztán voltak különlegesnek mondható darabok is, mint az egyik leghíresebb olasz mozgalmi dal, a Bella ciao, vagy Ganxsta Zolee egy kevésbé ismert formációjától, a Dos Diavolostól egy mocsári blues, a Vesztesek balladája. No meg egy érthetetlen és megbocsájthatatlan kakukktojás, a Neoton família - Nyár van című korszakokat uraló slágere. Ez utóbbi talán csak azért bocsájtható meg valamelyest, mert az est folyamán soha nem próbálták azt az érzetet kelteni, hogy egy koncert előadóitól hallunk érett produkciókat, az egésznek volt egy olyan hangulata, amikor a baráti társaság este a tábortűz mellett hangszert ragad, és úgy szórakoztatja önmagát és a többieket. Az ilyenekre is nagy szükség van. No meg arra, hogy a barátok közül többen üljenek a tábortűznél.