Történetem egy cinegével

Kedden reggel a matematika érettségivel folytatták az életre készülő fiatalok a középiskolákban a megmérettetést. Mint minden évben a sajtó munkatársaként nyomon követem ezt az eseményt is, de arra nem számítottam, hogy az érettségiről a szerkesztőség felé sétálva én is megmérettetek, mégpedig ornitológiából. 

Történt ugyanis, hogy bandukolásomban a földet bámulva rá kellett jönnöm, hogy a Bartók Béla utcában a madár is jár. Egy egészen picike tollas buksira lettem figyelmes, és lehajolva gyors szemrevételezés után megállapítottam, hogy a kis delikvens bizony egy egészséges, de célt tévesztett cinegegyerek. 

A mellékelt fotót gyorsan elkészítve szerencsére rögtön tudtam telefonos segítséget kérni, amit ezúton is köszönök Pethesné Csuhai Gabriellának és férjének Bálintnak, akik rengeteg bajba jutott tollas és szőrös állaton segítettek már. Szerencsére nagyon hamar jött a megerősítés, hogy lehetőleg vissza kell valahogyan juttatni a felnőtt cinegék közelébe a picurit, akik már tudják segíteni őt. Időközben a kis gézengúz lelépett, és úgy gondolta a gimnáziumban próbál szerencsét, úgyhogy gyors iramban igyekeztem nyakon csípni az iskolába szökő madárkát. 

Amint marokba kaptam óvatosan – sűrű ellenállások közepette – szerencsére könnyedén fel tudtam kaptatni a kerítésre, és amint fatörzset ért a madárláb, már szökdelt is felfelé, mint a csíz a csupasz körtefán. Reménykedem benne, hogy sikeresen elérte a fészket, és ha ő is elég érett lesz majd kirepül, mint a frissen érettségizett nebulók. 

Laczkó Izabella