A távoltartás mint kényszerintézkedés

A távoltartás a mozgásszabadság és a tartózkodási hely szabad megválasztásának korlátozásával járó kényszerintézkedés. 
A terhelt szabad mozgáshoz és tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozza. 
A terhelt a bíróság által megállapított módon köteles a bíróság által meghatározott lakást elhagyni, és onnan meghatározott ideig távol maradni a meghatározott személytől. 

Szabadságvesztés büntetéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén akkor rendelhető el, ha a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelése nem feltétlenül szükséges, és megalapozottan feltehető, hogy a lakókörnyezetben hagyása esetén a sértett tanú befolyásolásával vagy megfélemlítésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást. 
Az elrendelése esetén tartama 10-60 napig terjedhet. 
A büntetőeljárás során büntetőeljárás-jogi kényszerintézkedésként elrendelt távoltartás nem tévesztendő össze a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartás alapján elrendelt ideiglenes megelőző távoltartás és megelőző távoltartás jogintézményével. 

Akivel szemben ideiglenes megelőző távoltartást, illetve megelőző távoltartást rendeltek el, köteles magát távol tartani a bántalmazottól, a bántalmazott életvitelszerű tartózkodására szolgáló ingatlantól, az ideiglenes megelőző távol tartó határozatban megjelölt más személytől, és tartózkodni attól, hogy a bántalmazottal közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen. 
Az ideiglenes megelőző távoltartás elrendelésére a rend­őrség jogosult, és legfeljebb 72 óráig tarthat. A rendőrség helyszíni intézkedése során az erőszakra utaló tények alapján hivatalból vagy a bántalmazott, illetve közeli hozzátartozója bejelentése, valamint a gyámügyi személy bejelentése alapján rendelheti el. 

Dr. Unger Zsolt
ügyvéd