„Mindig a magunk erejéből próbáltunk előrelépni, fejlődni”

Dunapentelei születésű vagyok, édesapám és a nagyszüleim is idevalósiak. A Ságvári általános iskolában testnevelés tagozatra jártam, sprinter futó voltam. Majd jött a Rudas középiskola, itt ügyvitelszakon végeztem. A felsőfokú tanulmányaimat a helyi főiskolán kezdtem el, ám már Budapesten, a kereskedelmi főiskolán fejeztem be marketing-reklám szakirányon. Pető Zsolttal, a férjemmel a főiskolás éveim alatt ismerkedtünk meg a fővárosban, rá egy évre összeházasodtunk. 1997 februárjában megalapítottuk közös vállalkozásunkat, az Euroshow-t, majd megszületett lányunk, Réka. Magyarországon ekkor épültek az első nagy, komplex kereskedelmi terek, a plázák. Ekkor leginkább e plázák népszerűsítésével foglalkoztunk, majd egy-két év múlva, tapasztalatokkal felvértezve nyitottunk a vállalati szektor felé is – meséli a kezdetekről Pető Judit.

– 1996–1997-ben járunk ekkor: Bokros-csomag, megszorítások. Fiatal vállalkozóként miként élték meg ezt az időszakot?

– Fiatalok voltunk, célokkal, vágyakkal, reményekkel. A külső körülményekkel nem igazán foglalkoztunk. Állami támogatást nem kaptunk, ám egy kisgyermekkel is fent tudtunk maradni, ha néha nehezen is, de sikerült megvalósítanunk az elképzeléseinket. A vállalkozói lét egyik alaptörvénye, hogy mindenkor a magad számára kell megteremteni a lehetőségeket az adott környezetben.

– Soha nem gondolkodott el azon, hogy kisgyermekes anyaként talán könnyebb lenne alkalmazottként egy biztos munkahelyen?

– Zsolt és én is huszon­évesen kerültünk bele a vállalkozás világába, így e lehetőség nem igazán merült fel egyikőnk számára sem. Visszagondolva talán ezen ambíciók abból is táplálkoznak, hogy mindketten egyéni sportolók voltunk. Mint említettem, én sprinter voltam, Zsolt pedig kenuzott, ebből fakadóan mindketten vezéregyéniségek vagyunk, sőt, mindkét gyermekünk is meglehetősen erős karakter, így néha ilyen klasszikus olasz, temperamentumos családi helyzetek állnak elő. Verbálisan akadnak csatáink, ám végül sikerül megállapodnunk. A vállalkozásunk napi működésében természetesen megosztjuk a feladatokat, az én területem a gazdasági-ügyviteli szegmens, Zsolt pedig a kreatív feladatokra, valamint az értékesítésre fókuszál.

– Az utóbbi húsz-huszonöt évben számos fordulat történt a magyar gazdaságban, miként tudott megmaradni, alkalmazkodni a változásokhoz az önök vállalkozása?

– Az elmúlt évtizedekben voltak nehezebb és könnyebb időszakok. Mi mindig arra próbálunk reagálni, hogy miként változik a piac, az ügyfelek igénye. A kétezres évek elején érezhetően erősödtek a vállalkozások, többet költöttek rendezvényekre is. A hazánkba 2008–2009-ben begyűrűző válság után a cégek már főként csak kereskedelmi célú konferenciákra és kiállításokra koncentráltak. A recessziót követő fellendülés számos új lehetőséget nyitott, így nekünk is alkalmazkodnunk kell. Hosszabb távú terveink között szerepel, hogy nyitunk a lakossági igények felé is.

– Egy igazán sportos családról beszélünk, férje, Pető Zsolt a Dunaferr SE Kajak-Kenu és Sárkányhajó Szakosztályának elnöke, mindkét gyermekük aktívan kötődik a vízi sportokhoz és ön is gyakran vállal önkéntes pluszmunkát az egyesületért.

– Ákos fiam kenuzik, Réka lányom pedig a kajak maratoni szakágban ért el szép nemzetközi eredményeket. Felsőoktatási tanulmányai miatt most kihagyott egy évet, de várhatóan ő is folytatni fogja az aktív evezést. Zsolt 2012-óta a dunaújvárosi egyesület elnöke. Társadalmi munkában én pedig segítek, ahol tudok. Ha kell megszervezzük az éppen aktuális edzőtábort, felépítjük a versenyhelyszínt, de ha kell, kenjük a szendvicseket. Mindebben természetesen sokszor a szülők besegítenek.

– Ez év februárjában 23 éves az Euroshow, adódik a kérdés: hogyan tovább?

– Mint említettem, szeretnénk szolgáltatásainkkal a lakosság felé nyitni. E koncepció részeként egy pár éve vásároltunk egy területet a dunaújvárosi Duna-parton, ha minden sikerül, még az idén szeretnénk itt kialakítani egy olyan sport- és rekreációs központot, amely céges és lakossági rendezvényeknek is helyet ad majd. Az utóbbi évek tapasztalataiból azt szűrtük le, hogy a korábban általunk nyújtott teljes körű szolgáltatásokra a cégek részéről már kevesebb megkeresés érkezik, csak adott feladatokra adnak megbízást.

– Családi vállalatként miként látják az ország elmúlt évtizedeinek gazdasági fejlődését?

– Aki a rendszerváltás éveiben rendelkezett tőkével, kapcsolati hálóval és szakértelemmel, az hosszú távra megalapozhatta cége és családja jövőjét. A később indulóknak, mint például nekünk, már jóval erősebb, kiegyenlítettebb versenyben kellett helytállni. Így visszagondolva, ez később az előnyünkre vált, hiszen nem az állami segítségre vártunk, hanem megpróbáltunk a magunk erejéből építkezni, fejlődni. Közben kialakult egy szigorú, de a tisztességes piaci szereplők számára hasznos adózási-jogi keretrendszer. Munka, szakértelem és folyamatos változás – ha ez megvan, akkor hiszem azt, hogy Magyarországon is lehet eredményesen vállalkozni.