A parfüm is párlat, mégse pálinka! – Rajcsányi Artúrral beszélgettünk

Mert azért ezt illik tudnia az olyan párlat iránt elkötelezetteknek, mint ő, aki ugyan csak 2009-ben készítette első párlatát, de már akkor tudta, nem parfüm. Jelezték ezt azok, akiknek a pálinkakóstoló után tetszett a nedű.

A bonyodalmak persze nem az illatban keresendők, még akkor sem, ha törvényileg magánember pálinkát nem adhat el. (Ennek ellenére megteszik, persze, tudjuk, ugye szomszéd!)

- Törvény szerint párlatot akkor adhatunk el, ha kistermelővé válunk. Ez mezőgazdasági fogalom és kategória, ami annyit tesz, hogy csak saját mezőgazdasági terméket szabad feldolgozni. Esetemben a gyümölcsöt párlattá. Ez vagyok én. Egy pályázat segítségével kezdtem a vállalkozást, azóta hivatalosan is forgalmazható pálinkáim vannak.

Persze nem csak ennyi és ez Rajcsányi Artúr, hiszen a törvény azt sem engedi, hogy saját készítésű párlatot forgalmazzon, amit ma már a mennyiség sem enged. A bérfőzetett pálinkán eleinte mindenki meglepődött, mert mégiscsak milyen dolog az, más főzte pálinkát eladni. Artúr viszont ezt már jobban méltányolja, mint először:

- Nincsen ezzel semmi probléma, sőt, biztonságosabban, jobban járok. Találtam egy nagyon jó főzdét. Egy Szekszárd melletti, országos hírnevű főzdével sikerült megbízható partneri kapcsolatot kialakítanom. A cefrét én állítom elő. Az meg később bizonyosodott be, hogy a magánember által birtokolható százliteres üsttel az én cefremennyiségemet már nem is tudnám lefőzni. Normális szortiment esetében tízféle gyümölcsből állítok elő pálinkát, gyümölcsönként hat-nyolcszáz liter cefrét dolgozok fel. Ez az, amit a gyümölcsös gondozása, palackozás, cefrézés mellett elő kell állítanom ahhoz, hogy azt mondhassam a vendégnek: „Na, ezt jóízűen fogyaszthatja, sőt!”.

Alma, körte, vilmoskörte, birs, cseresznye, meggy, szilva, kajszi, bodza, s a legtöbből többféle-fajta telepítésének gondozása is a kistermelő ügye, gondja, szakértelme. És felelőssége, ahogyan a pálinka is, mint nemzeti ital és végtermék eljuthat, mondjuk versenyre, egy minősítésre. De akár csak az asztalunkig.

- Mindegyikre úgy tekintek, mint egy gyerekemre. Sokszor egy kevésbé érthető párlatot többre tartok, mint egy népszerűbbet. Sokkal nagyobb kihívásnak érzem almából párlatot készíteni, mint kajsziból vagy vilmoskörtéből. Egyszerűen azért, mert az alma elvileg nem tud akkorát szólni, mint egy aromásabb gyümölcs. Másfelől egy almapálinka... Én biztosan nem innék mindig „parfümöt” (nevetünk az illatosabbnak nevezett fajtákon), hiába nagyon jó. Az almapálinka sokkal inkább a mindennapok itala. Idén nagyon büszke vagyok a birsre és a bodzára. Mindkettővel aranyérmet nyertem a legutóbbi versenyen. A bodza a beadott 117 mintából holtverseny-első lett, csak a második körben „ezüstözték”. Vagyis elég jól sikerült! Arról nem is szólva, hogy 6-800 litert kell feldolgozni ahhoz, hogy legyen 25 liter párlat a nem olcsó gyümölcsből.

Fontos a sokfajta gyümölcs a használatban, kistermelésben?

- Ahhoz, hogy vendéglátásban igazán brand-teremtő legyek, ahhoz nem elég a világ legjobb két fajtája, ahhoz választék kell. Nálam két-három órás a pálinkakóstolás vacsorával, 8-10 pálinkával, és a végén senki nem megy haza részegen! Ez nem mindegy. A minőség. Magyarországon ez a fajta pálinkakészítés, amiről úgy gondolják, hogy itthon a reneszánsza van, viszonylag új dolog. Némely nagynevű főzde sem kezdte sokkal régebben, mint én. Ez nem azt jelenti, hogy korábban nem foglalkoztak párlatkészítéssel. Bár tíz év is soknak mutatkozik. Magánemberként 2010 óta csinálom, tehát az elsők között voltam. Büszkén mondhatom, hogy kistermelőként Fejér megyében egyedül vagyok, aki pálinkázik. Legutóbb az agrárkamara képviselője volt nálam szakmai beszélgetésen, és komoly érdeklődést mutatott, mert az országban sem nagyon ismernek hasonlót. A hobbiból indult vállalkozáskor az ember nem gondol arra, hogy mi mindenre van szükség ahhoz, hogy a Cserepes az étel mellé kerüljön: saját gyümölcsös, biztonságos mennyiség, marketing, minőség, bizalom. 300 termő fa, amihez érteni kell, metszeni, művelni, permetezni, szüretelni. Kerítés, öntözőrendszer, traktor, magozó, bogyózó…

A kistermelő csak meghatározott mennyiségű pálinkát adhat el egy évben, 200 hektoliter-fokot! Vagyis a 43 fokosból 930 üveget. Kész a matek! Étterembe, boltba, kereskedőnek nem adhatja. Kizárólag a fogyasztónak, 40 kilométeres körzetben. Akkor miért?

- Belesodródtam, nagy kihívásnak érzem. Kaland az egész a faültetéstől kezdve a zárjegyezésig, vagy egy plakát elkészítéséig. Nyilván, ha majd minden fám teremni fog, és adja majd a mennyiséget, vigyázva a minőségre talán továbblépésre is lesz lehetőség.