Három napig étlen és szomjan

2019.09.16. 19:00

Nyitott templomok napja volt Dunaújvárosban két helyszínen

Nyitott templomok napja volt a Krisztus király templomban szombaton délután, és párhuzamosan folytak az események az óvárosi Szentháromság templomban is.

Agárdy Csaba

Fotó: ZSEDROVITS ENIKO

A Szentháromság templomban orgonajátékot hallgathattak az érdeklődők Tágincevá Irén előadásában, majd vezetett rózsafüzér imát tartottak a nap folyamán összegyűjtött imaszándékokért. A Krisztus király templomban gazdagabb volt a program, templomnyitás volt Tágincevá Irén orgonajátékával, ami után délután fél háromkor egy Mária kiállítást nyitottak meg sok érdeklődővel, nagyon sok érdekes kiállítási tárggyal. A nap legnépszerűbb eseménye a Túsz voltam Csecsenföldön címmel zajlott, amikor is nyilvános interjút készítettek dr. Oláh Istvánnal, akik kilenc hónapig volt a csecsenek fogságában. A beszélgetés moderátora Fodor Endre volt, és az érdeklődők egy remek kérdezz-felelek „játéknak” lehettek tanúi. Oláh Istvántól megtudtuk, hogy – és szerinte ez nem véletlen – október 23-án rabolták el a csecsenek társával, Dunajszky Gáborral.

Segíteni mentek Csecsenföldre, mégis elrabolták, majd fogva tartották őket

– Három napig étlen, szomjan voltunk. Három hónapig pedig senki egy szót nem szólt hozzánk, nem tudtuk, mi vár ránk – kezdte a beszélgetést Oláh István. – Jó fizikumban érkeztünk, de nagyon gyorsan lefogytunk huszonöt kilót. Amikor elraboltak minket, biztos voltam benne, hogy minket, magyarokat, akik jótékonykodni mentünk Csecsenföldre, naponta ezer embernek adtunk ételt, nem bántanak, de rá kellett jönni, hogy egy háborús övezetben más a helyzet. Kilenc hónapot voltunk ketten összebilincselve egy egy méterszer egy méteres gödörben. Sokan kérdezték, hogyan lehetett ezt túlélni. Nem is gondolnánk, hogy az ember mennyi minden kibír. Az első volt, meg kellett nyugodni, nem volt szabad pánikba esni, mert az a halált jelenti. Elsőként meg kellett szokni a bezártságot, másodikként a sötétséget, harmadszor pedig azt, hogy rabok vagyunk. Egy dolgot nem letett megszokni, az éhezést és a szomjúságot, mert volt, amikor csak napi három szem krumplit kaptunk enni. Végig bizakodtunk abban, hogy ki fognak minket menteni, amit a magyar diplomácia és a titkosszolgálat nagyon ügyesen meg is tett, de erről többet nem szeretnék beszélni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!