2020.02.27. 18:00
Jó példát mutatni a gyerekeinknek
Az Útkeresés Segítő Szolgálat Család- és Gyermekjóléti Szolgálata éves szakmai tanácskozásán, kedden délután a szolgálat beszámolója mellett, dr. Török Szabolcs család- és párterapeuta előadását is meghallgathatták az érdeklődők „Párkapcsolatunk javítása, hogy a gyermekeink jól érezzék magukat otthon” címmel.
Fotó: Zsedrovits Eniko
A kiváló szakember gyermekgyógyászként kezdte pályáját, még jelenleg is a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja, mert lakóhelyén az iskola háziorvosa, bár ma már leginkább család- és párterapeutaként dolgozik, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében oktatási és kutatási feladatokat végez. A párterápia világában egyre inkább fókuszba kerülnek az érzelmek, mondta el bevezetője során az előadó, ebbe a világba nyújtott betekintést is a hallgatósága számára.
– Mikor eljönnek a terápiára hozzánk a párok, motivációjukban gyakran szerepel, hogy gyermekeiknek szeretnének jó példát adni. Ezért is érdemes kapcsolatunkon dolgozni. A gyerekek elemi érdeke, amiért mindent meg is tesznek – még akár magukat is öntudatlanul beáldozva, akár betegségbe menő állapotig –, hogy ne dőljön be a világuk. De ha a szülők összefognak, stabilizálni tudják az állapotot, még ha nem is tudják megoldani. Ezért ha jobb a párkapcsolat, jobb a gyerekeknek is.
Egy diszharmonikus felnőtt viszonyban is valahogy kapcsolatra törekszünk, ez a kötődő kapcsolat, amelyre szinte biológiailag is kódolva vagyunk. Ezt egy konkrét helyzeten keresztül mutatta be a terapeuta, ahol az otthon gyesen lévő feleség várja a munkából kissé késve hazaérkező férjet. Az első szóváltás után a nem tisztázott helyzetből komolyabb konfliktus is kialakulhat. A feleség dühös és csalódott mondatai megvilágítják, hogy egyszerre több érzés is lehet bennünk, amit a párterápia rétegződésnek nevez. De az elsődleges és másodlagos érzések mögött kötődési szükségleteink állnak.
Még jobban megelevenítette a szituációt egy kisbabával és az édesanyjával végzett vizsgálatról készült film. Látható volt, hogy anya és gyermeke szoros interakcióban volt, majd az édesanyát arra kérik, hogy maradjon a baba mellett fizikailag, de ne reagáljon. A kicsi tapsol, sikít, majd tehetetlenségében sírni kezd. A példa jól bemutatta, hogy a fizikai jelenlét mellett az érzelmi is mennyire fontos.
– Sokszor ezeket az érzéseket gyermetegnek címkézzük, de kötődő kapcsolatban nem lehet másképp. Ez nem függőség, sőt nem is gyengít, hanem ellenkezőleg, erősebbé tesz – összegzett dr. Török Szabolcs párterapeuta.