Gyilkosság megoldására készülnek a Bartókban

A tegnapi olvasópróbán a rendező elmondta, nem egy klasszikus színházi darabról, így nem egy klasszikus színházi próbafolyamatról kell beszélnünk. Az előadásnak tulajdonképpen csak egyetlen előre pontosan megtervezett és vélhetően majd végrehajtott szakasza van, amikor a gyilkosság lezajlik, merthogy nincs krimi gyilkosság nélkül. Persze nem a szemünk előtt zajlik a gyilkosság, mi egy Hajmeresztő névre keresztelt haj­stúdióban ülünk, és nézzük végig majd, ahogyan hajat szárítanak, telefonálnak, borotválnak, bodorítanak, de tudjuk, hogy eközben a fejünk feletti lakásban egy világhírű zongoraművész nyakát átszúrja egy fodrászolló.

A néző alakítja az előadás vég­kimenetelét

A következő etapban már a rendőrségi nyomozás, a kihallgatás zajlik, amit Rosetti, véletlenül éppen a szalonban tartózkodó nyomozó vezet. Ezt a részt már nem tudják pillanatról pillanatra begya­korolni, ugyanis már ennél a résznél komoly szerepet szánnak a nézőknek, akik beleszólhatnak a játékba. Ha valamely szereplő nem a (látott) valóságnak megfelelően válaszol a nyomozó kérdéseire, bizony bekiabálhatják, hogy nem úgy volt. A második részben már olyannyira beszállhatnak majd a nyomozásba, hogy ők maguk is feltehetnek kérdéseket a szereplőknek, és az előadás kimenetele is más és más lehet.

A szereposztás a következő, Nick Rosetti: Őze Áron, Tony Withcomb: Kiss Attila, Barbara de Marco: Tőkés Nikoletta, Mrs. Schubert: Kovács Vanda, Edward Lawrence: Csadi Zoltán, Mikey Thomas: Gasparik Gábor, díszlet-jelmez: Matyi Ágota, dramaturg: Bodor Böbe.