Különleges lovasemberrel is találkoztam

– Az erdőn keresztül, tengelyen érkeztünk, egy kicsit megléptettem őket és egy órán belül simán ideértünk. Amatőr versenyző vagyok és a lovassport ebben a formájában egy élvezetes jó szórakozás. Különleges lóállományom van, magyar hidegvérű lovakat tenyésztek, tizenegy van belőlük otthon.

Van egy ardenni egyes kancám, akinek négy éven keresztül, ami igazán ritkaság: ugyanazon apaállattól egy-egy kanca csikójuk született. A lovaim le vannak szemlézve és benne vannak a magyar őshonos tenyészetben.

Mindig azokkal jövök, akikkel éppen lehetséges, mert folyamatosan születnek nálunk a kiscsikók. Ezek már kora reggel nyugtalanok voltak, Az egyik a versenyláz, a másik az otthon maradt kicsinye miatt. Ahogy telik az idő és mennek egy-két versenykört akkor szépen megszelídülnek.

Az érkezés óta már eltelt nyolc óra. Ez alatt kaptak enni-inni?
– Megitattam őket, és még az indulás előtt, otthon fél hatkor, meglettek etetve. Mire elindultunk teljesen ellettek látva. A hajtó és a segédhajtó pedig föltalálták magukat (tette hozzá nevetve.) itt nagyon jó a kiszolgálás, finom és elegendő ebédet kaptunk.

Milyen volt a pálya?
– Jónak mondanám. Az sem baj, ha egy kicsit nehéz, mert az életkorunktól függetlenül minden szeretnénk még fejlődni. Az egy kihívás az embernek és mivel szórakozni, kikapcsolódni jövünk, teljesebbé teszi a napunkat.

A segédhajtóm Nagy Kátó Pál, egy helyi lakos. Komoly összhangban kell lennünk. Ő hátulról figyeli a pályát, egyensúlyban tartja a hintó, én pedig elöl hajtok.

Nem én nyertem meg a versenyt, de attól még jól szórakoztunk és teljes lett a napunk. Nagyon jókat, de túlságosan gyorsan hajtottam és az lett a vesztünk.