2024.05.16. 18:55
Huszonöt éve ezen a napon nyert BL-t a Dunaferr női kézicsapata - videókkal
1999. május 16-án a Dunaferr női kézilabdázói örökre beírták magukat a dunaújvárosi és a magyar kézilabda történelmébe.
Bohus Bea, Pálffy Zsuzsa, Simics Judit ünnepli a győzelmet
Forrás: Nemzeti Sport
Huszonöt éve ezen a napon érte el legnagyobb klubsikerét a dunaújvárosi felnőtt női kézilabda, ugyanis ekkor hódították el a Bajnokok Ligája trófeát.
Mondjuk már az oda vezető út sem volt semmi. A BEK-et, illetve a BL-t 1989-98 között hétszer megnyerő, címvédő osztrák Hypo Niederösterreich a csoportkörben kétszer is egy góllal győzte le a vasgyári gárdát (26-27, 23-24), de a román Valcea ellen is megszenvedett a csapat (24-21, 24-23). A csoportkört követően azonban a Dunaferr számára mintha új sorozat kezdődött volna, amely nem a párharcok magabiztos megnyeréséről szólt, hanem a hallatlan küzdeni tudásról és akarásról. A negyeddöntőben a dán bajnok Ikast ellen a hazai pályán elért 28-23 jó eredménynek tűnt, ám a visszavágón a 38. percben 19-11-re, két perccel később 21-13-ra a dánok vezettek, innen azonban – ahogy Zsiga Gyula fogalmazott – Münchhausen báróként húzta magát ki a bajból az együttes, és az utolsó húsz percet 9-4-re nyerve végül biztosan jutott tovább a 25-22-es vereséggel, még úgy is, hogy a térdét fájlaló Radulovics szinte alig tudott pályára lépni.
Az elődöntőben az akkori időszak legyőzhetetlennek hitt csapata, a hétszeres BEK-győztes osztrák Hypo volt az ellenfél.
A Gunnar Prokop vezette sztáralakulat az első meccsen 24–20-ra nyert Bécsben, majd a visszavágón a jégcsarnokban rendezett, felejthetetlen mérkőzésen 23–20-as állásnál, hét másodperccel a meccs vége előtt Mátéfi Eszter hetesével sikerült egyenlíteni. Így büntetőpárbaj következett - amit a lenti videóban meg lehet nézni -, s ebben a dunaújvárosi csapat nyert, ami után elképesztő ünneplés következett.
A Krim Electa Ljubljana elleni döntőben itthoni 25–23-ra nyert Zsiga Gyula csapata. A visszavágón a szlovén fővárosban csupán egyszer álltak vesztésre, amikor a hazaiak 11–8-ra vezettek, de a vége 26–26 lett, a Dunaferr pedig BEK aranyérmes!
A két mérkőzés jegyzőkönyve
1999.05.09.
Dunaferr SE–Krim Electa Ljubljana 25–23 (16–11)
Farkas A. – Balogh B. 2, Radulovics 4, Siti B. 4, Megyebíróné Bohus B. 9, Mátéfi 5, Sávolt 1. Cs: Hamerliková (kapus), Simics, Oblisz, Pálffy, Kocsis E. Edző: Zsiga Gyula
1999.05.16.
Krim Electa Ljubljana–Dunaferr SE 26–26 (12–11)
Farkas A. – Pálffy 4, Balogh B. 3, Siti B. 2, Megyebíróné Bohus B. 2, Mátéfi 8, Takács G. 3. Cs: Hamerliková (kapus), Simics, Oblisz, Raduovics 4. Edző: Zsiga Gyula.
A hazaérkezés után így fakadtak dalra a lányok a tiszteletükre rendezett ünnepségen.
Itt pedig egy másik felvétel.
- A Krim Ljubljana elleni finálé sem volt könnyű, hiszen a sorozatot végig úgy vívtuk meg, hogy Radulovics Bojana sérült volt, s bár a döntőben játékra jelentkezett, erővel sem nagyon bírta, így kevés lehetőséget adhattam neki. Ráadásul Balogh Beatrix is sérülten vállalta a szereplést.
Az első mérkőzést úgy nyertük meg kettővel, hogy az első játékrészben kiválóan játszottunk, de nagyon magunkra húztuk az ellenfelet. Szerencsére a visszavágón szinte végig vezettünk, a ljubljanai döntetlen pedig BL-győzelmet ért.
- mondta Zsiga Gyula egy korábbi visszaemlékezésében.
Egy másik interjúban pedig ezt mondta: - A BL-sorozatról két momentum jut eszembe a mai napig is. Az egyik a Hypo elleni hazai elődöntő, annak a hangulata, atmoszférája, azon belül is a hétméteres-párbaj. Azóta is borsódzik a hátam, ha rá gondolok.
A másik momentum az a pillanat, amikor Ljubljanában a döntő előtt a csarnoknál fogadtak minket a szurkolóink. Ezek után nem jöhettünk haza a kupa nélkül.
Forrás: Nemzeti Sport
A jelenleg a DKKA-nál dolgozó Györgyné Oblisz Anita így tekintett vissza szintén korábban erre a nagy sikerre jelenlegi egyesülete honlapján.
- A döntő első, dunaújvárosi mérkőzésén volt egy nagyobb előnyünk, de a végére sajnos elfogyott, kettő maradt belőle, s ezért többen azt gondolták, hogy ezt a minimális előnyt nem tudjuk megőrizni a visszavágón. Ez azonban sikerült a 26-26-os döntetlennel, méghozzá úgy, hogy végig kezünkben volt a meccs, igazából nem is adtunk esélyt a Ljbubljanának arra, hogy legyőzzön minket.
Szenzációs szezon volt, a sportcsarnokot kinőttük, telt ház előtt fantasztikus hangulatban játszottunk a jégpályán, de arra is emlékszem, hogy Ljubljanában is rengeteg dunaújvárosi volt, sokan be sem tudtak jönni a csarnokba, de kint szorítottak értünk. Bent pedig olyan hangulat volt, mintha hazai pályán játszottunk volna, óriási támogatást jelentett ez nekünk. Különleges csapatunk volt, nagyon jó emberekből állt, akik mindent alárendeltek annak, hogy elérhessük ezeket a sikereket, mert azt sem szabad elfelejteni, hogy a BEK mellett a bajnokságot és a Magyar Kupát is sikerült megnyernünk.
- Szívből örültünk egymás sikereinek, egy kivédett hetesnek, egy jó sáncnak, a góloknak, mindennek. Mindenki tudta a feladatát, s ha valaki csak öt perc játéklehetőséget kapott, akkor az alatt igyekezett a maximumot nyújtani és segíteni a másiknak, ettől voltunk igazán csapat. A vezetők maximálisan mellettünk álltak, a szurkolók, mindenki, de erre szükség is volt, mert egy ilyen sikerhez tényleg mindennek klappolnia kellett.
Erre emlékészik még?
