Rendkívüli történelemóra: életre vagyunk ítélve

Az érdeklődőket Farkas Lajos, az Intercisa Múzeum igazgatója üdvözölte, aki a hallgatóság soraiban dr. Mészáros Lajost, a Szent Pantaleon Kórház főigazgatóját, Fejér megyei 4-es választókörzet fideszes országgyűlésiképviselő-jelöltjét külön is köszöntötte, mindenkit arra buzdítva, hogy az április 3-i választásokon rá adják majd a voksukat. A képviselőjelölt megköszönte a meghívást, s kifejezte abbeli reményét, hogy a megjelent azonos gondolkodású emberek az előadás végeztével nézeteikben megerősödve távozhatnak majd az előadóteremből. 

Bayer Zsolt azzal köszöntötte a jelenlévőket, hogy nem a napi politikáról szeretne beszélni, hanem egy rendkívüli történelemórát tart, amelyben benne lesznek azok a súlyos kérdések is, amelyek jelen korunkat körülveszik. Elsőként Kölcsey Ferencet idézte, aki a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művében 1834-ben azt taglalta, hogyan is lehet valaki világpolgár, a világ összes nemzetét egyformán szerető ember, hiszen „Leonidás csak egy Spártáért, Regu­lus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg”. Majd Karl Popper 111 évvel később megjelent művét „A nyitott társadalom és ellenségei” című munkáját idézte, amelyben a filozófus mintha csak Kölcseynek válaszolna, azt fejtegette, hogy mindenki, aki a saját nemzetét helyezi előtérbe a többi elé, az ha tudja, ha nem, diktatúrát épít. Alig 100 év leforgása alatt hogyan juthattunk el Kölcseytől Popperig? Ennek megértéséhez az ember három alapvető identitásának, a vallási, nemzeti, nemi identitásnak a történelmi kialakulását és változásait vette górcső alá az előadás első felében. A középkorban az ember vallási identitása volt a legmeghatározóbb. A liberalizmus és a felvilágosodás filozófiai irányzatainak megjelenése után a polgárosodás, a polgári forradalom kezdi háttérbe helyezni a vallási identitást. Bayer Zsolt ezen a ponton megjegyezte, hogy a szóban forgó liberalizmus nem egyezik meg a mai liberalizmussal, hiszen előbbinek sajátja és legmeghatározóbb része a nacionalizmus volt. Hiszen a polgárosodás lényege az volt, hogy megteremtsék Európában a különböző nemzetállamokat. Tehát a XVII. században elkezdődik a vallási identitás lebontása, és ezzel párhuzamosan mérhetetlenül megnő a nemzeti identitás megerősödése. Ez a folyamat, mint mondta, eltartott a II. világháború végéig. A világégés elmúltával nyugati kultúrkörben mai szóhasználattal élve globális tőkés világrendnek nevezhető forma jött létre. Ez a gazdasági berendezkedés aztán elkezdi szűknek érezni a nemzetállami kereteket, hiszen szükségszerű velejárója a globalizáció, azaz nem nemzetállamokra van szükség, hanem a pénz, a tőke és a munkaerő szabad áramlására. Ezzel pedig a vallási identitás lebontása mellett megkezdődik a nemzeti identitás lebontása is. Európa keleti felén pedig a Szovjetunió végzi el ezt a „munkát” a „világ proletárjai egyesüljetek” jelszó égisze alatt, ami nem gazdasági indíttatású, hanem ideológiai. Lényege, hogy mindenképpen felejtsük el a nemzetállamokat, mert sokkal fontosabb a proletariátus egységbe forrasztása. 

Mára ezek a folyamatok – ahogy Bayer Zsolt fogalmazott – szép sikereket értek el az identitások lebontásában. Maradt a harmadik, a nemi identitás, amelynek lebontása a genderelméletek megjelenésével, népszerűsítésével jelen korunkban vette kezdetét. Folyik tehát mindhárom identitás lebontása, de feltehető a kérdés, hogy mi mit szeretnénk? Szeretnénk, ahogy történelmünk során oly sokszor, a Nyugathoz tartozni, ahol ezeket az identitásokat már gyakorlatilag lebontották? 

Nálunk, mivel történelmünk során mi a szabadságot soha nem kaptuk ajándékba, hanem megharcoltunk érte, a nemzeti identitás megkérdőjelezhetetlen, s a nemi identitásunk is stabil. Hiába híresültünk el arról, hogy mi sírva vigadunk, nemzeti himnuszunk sem egy győzelmi induló, hanem egy fohász, és hiába írta Ady, hogy ezerszer messiások a magyar messiások, és hogy kompország vagyunk, és milyen jó lenne már ezt a kompot Nyugaton lehorgonyozni. Bayer Zsolt azt mondta, ideje lenne már kimondani és leszögezni, hogy mi Szent Istvánnal már a Nyugat mellett kötöttünk ki, hogy az 1100 éves ittlétünk alatt hiába akartak minket így vagy úgy kipusztítani, eltörölni – „életre vagyunk ítélve”. Mint mondta, azt is át kellene gondolnunk, hogy a fentiekben lefestett Nyugathoz akarunk-e tartozni valójában, vagy sem. Hiszen egy marslakónak ma, ha Európa lelkét szeretnénk megmutatni, akkor Krakkóba, Prágába, Pozsonyba, Budapestre, Kassára vinnénk el, hogy azt meglássa, amíg ha Európa beteg testét lássa, akkor Berlinbe, Párizsba, Brüsszelbe kellene elkalauzolnunk. 

Hangsúlyozta, hogy a választás ma egyértelmű: Gyurcsányék ugyanis nem rejtették véka alá az igazi szándékukat Magyarországgal. Hazánkat az egyesült európai államok tagjaként szeretnék látni, mert szerintük abban van a jövő. Ezzel szemben a polgári oldal az erős nemzetállamok fenntartásában hisz és lát perspektívát. Viszont kiemelte, hogy mindenki fontolja meg a döntését, mert ez a választás most valóban sorsdöntő lesz: ha elindul hazánkban is az a folyamat, ami Nyugaton már teret hódított, azt nem biztos, hogy vissza lehet majd fordítani, s vissza lehet hozni az országot, amit a jobboldali kormány oly sokszor megtett már a baloldali kurzusok bukása után.