Kittenberger nyomdokain haladva

Zichó Viktor szakmáját tekintve mérnök ember, de ne a tervezőasztal mellett keressük, hiszen efféle foglalatosságaival felhagyva az extrém sportok felé vette az irányt 2018-ban. Akkor egy radikális döntést hozott; ezentúl az álmai megvalósításán dolgozik majd. A közönségnek úgy mutatkozott be, mint kerékpáros, hegymászó és extrém sportoló. Előadását azzal kezdte, hogy a hallgatóságnak elmondja, számára az extrém sport csupán eszköz arra, hogy felhívja a figyelmet a fenntarthatóságra. Célja, hogy motiválja az embereket az ökoturizmus felé. Véleménye szerint a kerékpározás által a természettel teljesen összhangban, károsanyag-kibocsátás nélkül tudunk nagyobb távolságokat megtenni úgy, hogy az út is élménnyé válik. 

Egy sajnálatos baleset ágyhoz kötötte hosszú időre, ekkor határozta el, hogy ha felépül, akkor egy hosszú útra indul, egy Himalája expedícióra. A tervezés szakaszában tudta, hogy erre fel kell készülnie több lépcsőben. Ezért két extrém túrán készült fel a nagyobb megmérettetése. Az első kerékpáros útján egy 450 km hosszú utat jelent 4590 méteres szintkülönbséggel. Az oxigénhiány miatt akklimatizálódnia kellett, hiszen a tervezett Kilimandzsáró magasságánál már csak fele annyi oxigént tud belélegezni. Mombassából a tengerpartról kívánt eljutni a Kilimandzsáróra kerékpárral és mászva Kittenberger Kálmán első, 1903-as afrikai útját követve. Mint a nagy Afrika-kutató, ő is lebetegedett az út során, igaz nem maláriát, baktériumos gyomorfertőzést kapott. Az elefántok és más, vadon élő állatok miatt meg kellett fontolnia, hogy az egyszerű kis sátrát hol állítja fel. A szintemelkedés miatt a környezet változott a szavannai síkságtól a buja vegetáción keresztül, a banánültetvényeken át egészen a kopár sziklás hegygerincig, amelyen már a hó is megjelenik. A hegy lábánál kísérőket kellett fogadnia, mert csak így engedélyezték a helyi túrát. Bár a sokat megélt segítők nem hitték el, végül feljutott kerékpárral a csúcsra. 

A felkészülés második útján az extrém hideggel és a monotonitással kellett megküzdenie. Kétkerekű fekvő kerékpárt választott ezúttal expedíciós eszközének, amikor is a sarkkör meghódítása volt a cél. Útján számos helyen megvendégelték ismeretlenek, akik csak hallottak az útjáról, vagy éppen találkoztak vele. Számára legmeglepőbb az volt, mikor szétázva, dideregve keresett olyan helyet, ahol a sátrát fel tudja állítani, ekkor egy barátságos norvég ember meghívta az otthonába, ellátta bőséges vacsorával. Ez a zárkózott norvégoknál felér egy csodával. Már a sarkkörön túl volt, amikor először meglátta a sarki fényt, amely teljesen lenyűgözte. Hiába használt tüskés gumikat, a jeges úton az árokba csúszott, emiatt csigolyatörése lett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ideget nem ért, de az expedícióját meg kellett szakítania.

Az előadás során sok érdekességet hallhattunk, csak kiemelnék párat. Az afrikai útja során teljes biztonságban volt, az emberek segítőkészek és nagyon kedvesek voltak, még akkor is, ha nem kaptak pénzt a segítségért. Nem ez vezérli őket elsősorban. Szintén a segítséggel kapcsolatos történet már a sarkköri expedíciója során történt. A kerékpárjának a kereke elromlott, és senki sem tudta megjavítani, helyben újat sem tudott venni. Amikor szélesebb körben érdeklődött, egy férfi felajánlotta, hogy a saját kerekét elviszi neki ingyen 350 km-ről. 

Számomra még nagyon érdekes volt a technika használata is, hiszen a modern rendszerekben használatos akkumulátorok nagyon hamar lemerültek a -20 fokban. Ezért minden lehetőséget kihasznált a benzinkutakon, már csak azért is, mert olyan bögrét vásárolt, ami egy éves italmennyiség használatot tartalmazott. Ez azt jelentette, hogy teát, kávét, forró csokit, bármit ihatott ingyen, ha nála volt ez a bögre. Az extrém hidegben pedig szükség volt a forró italra. Az étkezésre is figyelnie kellett, mert minden megfagyott a hidegben, kivéve a norvégok barna sajtja és a magvak, amelyeket egész úton rágcsált. Meleg ebédről úgy gondoskodott, hogy egy lazacfilét betett a kabátja alá, itt kiolvadt és megmelegedett, majd így fogyasztotta el. Az extrém hideg különös megoldásokra kényszerítette, hogy ne fagyjon le a lába fél óra tekerés után fél órán keresztül futott a kerékpárját tolva, így melegítve át a lábát. Mindkét útja csupán felkészülés volt a következőre.

Nagy tervekkel vág neki a következő Himalája-expedíciónak. Szeretne egy dokumentumfilmet készíteni az útjáról, hogy az ökoturizmust tovább népszerűsítse. Egy amerikai filmes szakemberrel felvette már a kapcsolatot, és reményei szerint vagy az HBO, vagy a Netflix vetíti majd a kalandjáról készített alkotást. Ehhez még szponzorokat kell szereznie, így a következő időszak főleg erről fog szólni. Reméljük sikerrel jár, hiszen a kerékpározás népszerűsítése fontos, mert maga a mozgás valóban fenntartható és fontos a mai elkényelmesedett világunkban.