Ha a Tankcsapda eljött volna Debrecenből, már nem lenne a zenekar

A debreceniség hozzátartozik a Tankcsapdához, része a banda identitásának, ugyanakkor egy-egy nagyobb koncert, projekt, tárgyalás a fővároshoz is köt titeket. Sosem fontolgattátok, hogy Budapestre költözzetek?
Sosem. Volt egy budapesti feleségem, így az elmúlt öt-hat évben én jóval több időt töltöttem itt, mint a zenekar többi tagja. Volt, hogy hetekig is itt voltam. Ugyanakkor engem nemcsak a Tankcsapda zenekar, hanem a vállalkozásaim is Debrecenhez kötnek, úgymint a Roncsbár, a Paripa Csárda, vagy a Hangszerarzenál. Pesten és Győrben is van üzletem, de mindenféleképpen Debrecen a központ. Élhetőség szempontjából is van különbség a két város között. Én vidéken szocializálódtam, nem mondom, hogy nem szeretek Pesten lenni, de vannak olyan részei, amiket egyenesen gyűlölök: legfőképp az elhanyagolt, putris részeket, amik koszosak, büdösek, ahol egyszerűen nem érzem jól magam, a biztonságról nem is beszélve. Ez a miliő, ahol a MOL Campus is felépült, persze egészen más. Olyan, mintha egy hollandiai vagy németországi nagyvárosban mászkálnál, egyszerűen jó itt lenni. Hozzáteszem, ez az eklektikusság mindig is jellemezte Budapestet, de a Duna-parti része gyönyörű. Nagyon sokat hajózgattunk itt a barátaimmal, az tényleg egy csoda. Budapest remek adottságokkal bír, de a nagyvárosiság magában foglalja azt is, hogy vannak kevésbé szimpatikus részei, elemei is. Aztán ott van a tömeg, meg a közlekedés...

A távolságokat is nehezebb megszokni...
Vettem itt egy motort, azzal elég gyorsan lehet haladni, de hogy egy nap mondjuk, négy-öt tárgyalást lebonyolítsak egymás után autóval, azt szinte lehetetlen megoldani, pláne úgy, ha mondjuk az egyik Budán van, a másik Pesten, a harmadik Budaörsön, a negyedik meg mondjuk Újpesten. Ez szerintem egy külföldi metropolisznál nem így van. Ott azért tervezhetőbbek ezek a dolgok, szervezettebb a közlekedés. Egyébként ez nem budapesti specialitás, Debrecenben sincs másképp, mert reggel, illetve délután, munka után egész egyszerűen közlekedhetetlen a város.

Saját magatoktól is eltávolodnátok egy másik közegben?
Én egy debreceni parasztgyerek vagyok, akkor is az lennék, ha kiköltöznék Los Angelesbe. Ott is azokat a dolgokat keresném, amiben felnőttem, amit magamba szívtam. Ennek a jó értelemben vett vidékiségnek persze ugyanannyi előnye lehet, mint hátránya, de ez egy ösztönös dolog, nem hiszem, hogy ezt bárkinek le kellene vetkőznie. Valaki szégyelli, valaki büszke rá. Én se nem szégyellem, se nem vagyok büszke rá, ez van, ez egy adottság. Ahogyan az is, ha fehér a bőröd vagy barna.

A zenekarnak is jobbat tett, hogy Debrecenben maradt?
Ha eljöttünk volna Debrecenből, már nem lenne a zenekar, ez száz százalék. Lehet, hogy Lukács se lenne már, mert agyonvágta volna magát a harmincas éveiben, de ha túl is élte volna, a zenekar már biztos, hogy nem lenne egyben. Nagyon sok emberi válságon vagyunk túl, a debreceniség, vidékiség lassúsága kell ahhoz, hogy ez a zenekar az összes emberi problémáját fel tudja dolgozni. Egy ilyen nagy, zaklatott városban, mint Budapest, sokkal másabb létezni. Sokkal több az impulzus, sokkal több befolyás ér, sokkal több az álbarát, így itt hamarabb szétesnek a zenekarok. Egy vidéki zenekar, ami megmarad a saját helyén, a saját kis identitásában, egyszerűen rá van kényszerítve arra, hogy megoldja a problémáit.