2019.03.31. 20:00
Az utolsó egy-két hét van hátra az őszi vetésű növényeknek
Hihetetlen mennyiségű csapadék hiányzik a termőföldből az egész országban, az őszi növények haldokolnak.
Régen volt, amikor Márkli Jánost, a Pentele Mezőgazdasági Zrt. ügyvezetőjét elégedettnek hallottam, de ennyire elkeseredett talán még sohasem volt, mint tegnapi beszélgetésünk idején.
– Egyszerűen nem tudom, mit mondjak! Ennyire szomorú képet még soha nem mutatott a határ! – fakadt ki a mezőgazdász, aki hozzátette: – Legutóbb februárban esett az eső, de a december–március közötti időszak rendkívül gyenge volt csapadékban. Decembertől mostanáig összesen 78 milliméternyi eső esett, ami annyit jelent, hogy a talaj csapadékhiánya mifelénk kétszáz-háromszáz milliméter! Az utolsó pillanatban vagyunk: ha egy-két héten belül nem esik legalább 20-30 milliméternyi eső, akkor keresztet vethetünk a termésre!
Márkli János szerint minden porzik a határban. Az őszi vetésű növények, a búza és az árpa teljesen megálltak a fejlődésben, nagyon gyenge összképet mutatnak. Még a műtrágya sem tud feloldódni a talajban, annyira kevés a nedvességtartalma. A növények bokrosodása kritikán aluli. Mindent nagyon visszavetett a szárazság, és a legrosszabb az egészben a mezőgazdász számára az, hogy a meteorológusok nem is nagyon jósolnak csapadékot. Félő, hogy ha minden így marad, akkor a búza és az árpa a kelleténél hamarabb, és sokkal kedvezőtlenebb körülmények között szárba indul, és roppant kis termést hoznak – miközben a gazdák mindent elkövetnek, hogy valamiképpen életben tartsák ezeket a kultúrákat: ismételt lomb- és fejtrágyázással próbálják megerősíteni azokat, különböző talajtechnikai mesterkedéssel igyekeznek megőrizni a földekben azt a kevés nedvességet, ami még található bennük. Vagyis: a költségek máris a sokszorosára növekedtek, miközben a várható termés és ezzel arányosan a bevétel messze elmaradhat a legborúsabb várakozásoktól is.
Ráadásul eddig ezeknek az extra erőfeszítéseknek nem mutatkozik semmi eredménye...
Mindemellett közeledik a tavaszi növények vetése, így a kukoricáé is – a nagy kérdés az, hogy hogyan vessék el a magvakat a porba, hogyan készíthetnek magágyat ilyen körülmények között? Ha a száraz földbe kerül a mag, lassú lesz a kelés, ha kikel a növény egyáltalán – és akkor a kártevők a szokottnál is nagyobb pusztítást vihetnek végbe.
Mindez komoly terméskiesések előhírnöke pillanatnyilag az egész országban. Márkli János megjegyezte, hogy egyedül a mindig csapadékosabb Nyugat-Dunántúlon, ott is inkább csak az Alpokalján kedvezőbb a helyzet némileg. Az Alföldön viszont egyenesen katasztrofális a vetések állapota! Ott akad olyan terület (tőlünk nem messze), ahol az őszi káposztarepce ki sem kelt: a gazdák mostanában tárcsázzák ki a befulladt vetést. Ám rendkívül komor kérdés, hogy mit lehet vetni a repce helyére? A zab és más pótnövények ugyanolyan mostoha körülmények közé kerülnének, és fölöttébb kérdéses, hogy behozzák-e a kiesést – erősen megnövekedett kiadások közepette.
Már az öntözés is csak bizonyos kárenyhítést jelenthetne, ám nem minden terület alkalmas az öntözéses gazdálkodásra: a Pentele Zrt. területén például már évtizedek óta tönkrement az öntözőhálózat. S az öntözővíz is pluszköltség. Most nincs más, mint a remény...
Most nincs más, mint a remény...
