Kapcsolda volt a Bánkiban

Most, a Kapcsolda program alkalmából azonban töviről hegyire bejárhatták, megismerhették, kipróbálhatták egy kicsit, hogy milyen a középiskolások élete.

A Kapcsolda egy sajátos, úgynevezett érzékenyítő program, amelyet már kilencedszer rendeznek meg a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum Bánki Donát Gimnáziuma és Szakgimnáziumában. Eredetileg egy régi tanulójuk, Kerekes Fanni vetette fel az ötletet (Szalay Krisztina színművésznő mozgalmához csatlakozva), hogy hívják meg a sérült, hátrányos helyzetű gondozottakat: egyrészt nekik nagyon jó lenne egy kicsit többet látni a világból – de ugyanez fordítva is igaz lehet! Ha a sokféle hatás között hányódó középiskolás kamaszok megláthatják, milyen hátrányokkal küzdenek mások az életben, bizonyára jobban értékelik majd magukat, saját körülményeiket, és külön haszon, ha ráébrednek arra, hogy segíteni: jó!

S így is történt. Az érkező vendégek egy-egy jelet választottak az előcsarnokban (alma, körte stb.), és ennek alapján találták meg azonos jelet viselő kísérőiket, az iskola diákjait, akik ketten kalauzoltak egy vendéget.

Az iskola tantermeiben valóságos kézműves-játszóházat rendeztek be, mondta el Vadas Zsuzsanna tanárnő, a rendezvény szervezője és házigazdája. Itt a gyöngyfűzéstől kezdve a játékkészítésig sok mindennel foglalkozhattak, ezután ügyességi vetélkedő következett, végül színpadi műsort állítottak össze a középiskolások. Ebben fellépett a My Way Dance Klub, amely már régi partnere az iskolának a Kapcsolda-napokon, majd a Bánki egy tehetséges diákja (a sok közül), Jilling Ottó énekelt, végül néptáncos táncházat szerveztek.

Megkérdeztem az egyik középiskolást, Szűcs Rolandot, aki a IX. C osztályban tanul informatikát, és először vett rész a Kapcsoldában, hogy mit szól a programhoz?

– Nagyon jó ötletnek tartom, mert így a vendégeink kimozdulhatnak egy kicsit a megszokott környezetükből, és jól érezhetik magukat a mi segítségünkkel. Én a tulipános jelű vendéget várom, őt fogom kísérni, de hogy hová, milyen programra, azt majd ő fogja eldönteni – mondta az érdi fiatalember, aki kollégiumban lakik itt, Dunaújvárosban, és talán észre sem vette, hogy a másoknak sokszor roppant nehéz alkalmazkodás, egy másik emberhez való igazodás oly fontos, mégis ritkán gyakorolt fázisain megy keresztül, a maga és mások javára.